Első felvonás

A teljes letargia már mögöttem van, most próbálok alkalmazkodni az új helyzethez. Persze még mindig reménykedem, hogy nem lesz mindig így! De ha így is marad a helyzet “örökre”, akkor meg remélem, lesz még másik életem. Olyan, ahol talán már nem is lesznek tehenek, esetleg nem tartalmazza az élelmiszerek hatalmas része a tejet valamilyen formában, vagy csak egyszerűen semmi problémám nem lesz az ínycsiklandó sajtokkal és társaival 🙂

Pont ma egy hete, hogy belevágtam a teljesen tejmentes életbe. Megvallom, egy egészen új világ tárulkozott elém, ahol igencsak nehéz most még megoldani a bűnbeesést. Időnként megenni egy négysajtos pizzát vagy egy lilahagymalekvárral, cheddar sajttal megspékelt kézműves hamburgert. Egy pár kocka csokikölteményt vagy tejfölös-sajtos lángost, és még sorolhatnám. De az olyan alapvető ételekre sem könnyű alternatívát találni, mint a tejfölös, sajttal megszórt rakott krumpli, a tejszínes zöldségkrémlevesek vagy a spenót. Van rá mód, de nem egyszerű az 1000 Ft-os, 20 dekás kiszerelésű – számomra még ki tudja, milyen ízű – növényi sajtokkal mindezt megoldani. De ezt is kipróbálom majd, eddig még nem volt rá mód, és a beszerzésük sem egyszerű. A tej pótlása mindenféle növényi tejekkel még nem is olyan nehéz feladat, viszont én rajongtam a kézműves piacokon vásárolt termelői sajtokért, a szárított gyógynövényekkel és mézzel összekutyult natúr joghurtjaimért. De ez már a múlt.

Le a tejjel, és fel a fejjel!

Mostmár nem siratom magam, gyorsan megtettem ebben a néhány sorban, és céltudatosan olvasgatom a boltok polcain lévő margarinok, majonézek, felvágottak, kenyerek, csokik és minden egyéb más termék összetevőit.

De mi a fenének írom meg mindezt? Mert kell egy pici idő, amit magammal töltök, kiírom a nyavalyáim és virtuális tintám letéve elégedetten állhatok fel az asztal mellől. Hogy csináltam valami mást is a napi rutin mellett. Nem mindig könnyű néhány szabad percet, órát lopni a napból, mivel van egy alig több, mint egy éves tündérkém, aki hol alszik, hol nem; amikor épp szundít egyet, akkor hirtelen döntenem kell, hogy gyorsan elkezdek valami tejmentes ebédet gyártani (lehetőleg 2 napra, hogy másnap valami más hasznos feladatot oldhassak meg), vagy esetleg mosogatok és takarítok fénysebességgel (ellentétben azzal a csigalassúsággal, amikor a kis leánykám a fenekem partján virgonckodik, papír zsebkendőket eszik, vagy megtámadja a szemetest). A gondolatfolyam természetesen akkor borít el általában, amikor a mellkasomon szuszog a picim és én bámulom közben – így január közepén – a családi békét szimbolizáló karácsonyfánkat és hirtelen rengeteg időm támad alkotni 🙂 No de ezek a szép és nemes gondolatok egyszeriek és megismételhetetlenek maradnak, és az enyészeté lesznek 🙂 A regényírás helyett így inkább maradok a blogbejegyzéseknél. Az öncélú írogatáson túl pedig reménykedem abban, hátha segíthetek bajtársaimon egy-két hasznos tippel a tejmentes mindennapokat illetően. Kezdő vagyok még, de folyamatos fejlődést tervezek a témában! Aki szintén hasonló cipőben jár, tartson velem ! 🙂

Ui. A következő bejegyzésemből megtudhatjátok, mi is a bajom pontosan a tejjel, és hogyan derült fény erre a problémára.