Néhány hét fényevés

Ígéretemhez híven elmesélem, milyen út vezetett odáig, ahol most vagyok; hogyan dőlt el, hogy valóban diétára van szükségem.

2016 nyár végén tartottam a történetben, amikor leforrázva kiléptem a természetgyógyász ajtaján és kavarogtak a fejemben a negatív gondolatok. Két éjszaka választott el attól, hogy nekivágjunk hőn áhított úti célunknak, és a horvát tengerpartra telepítsük kis családi fészkünket egy hétre. Akkor még 9 hónapos kicsiny lánykánk első igazi nagy kalandja elé is néztünk, illetve mi magunk is először készültünk belépni ebbe a csodálatos kis paradicsomi városkába, Opatijába.

A több hónapos izgatott várakozás helyét most átvette hirtelen az elkeseredés, a harag – miért pont most (!) – és az aggodalom: hogyan fogom bírni ezt a szörnyű megvonást… Emellett kétségek között is hányódtam, részben elhittem a hallottakat, másrészről picit biztattam magam belül, még nincs minden veszve, lehetséges, hogy ez nem is így van. Hiszen egyre többet hallani arról manapság, mennyi ember küzd ételintoleranciával vagy allergiával, bár sokan csak az öndiagnózisig jutnak el – ami korántsem biztos, hogy jó megoldás. Talán csak kicsit érzékenyebb vagyok az átlagnál a tejre és a gluténra, és elég, ha kevesebbet fogyasztok belőlük és ez elég is lesz a boldogsághoz! És ha mindenben igaza van a természetgyógyásznak, akkor hogyan fogom így egész emberként élni a mindennapjaim?

Elhatároztam: kiderítem az igazságot!

Az Opatijába indulás előtti estén próbáltam mindezt elfelejteni, amennyire tudtam, és természetesen nem diétáztam csodás nyaralásunk hetében 🙂 No, de nem azért jött létre ez a blog, hogy reklámozzam a városkát és megosszam a minket ott ért élményeket; tegyünk hát egy kis ugrást az időben.

Hazaérkeztünk. Itthon várt a szürke valóság; szűnni nem akaró viszketés, ekcéma, puffadás, álmatlan éjszakák. Gondoltam, tekintsük úgy, hogy a természetgyógyásznak igaza van. Szűk egy hónapra megpróbáltam kiiktatni a tejet és a glutént, bár nem drákói szigorral; a “nyomokban tartalmazó” dolgokat nem figyeltem árgus szemekkel, és elég sajátosan próbáltam megoldani a dolgot.

A kenyeret teljes mértékben gluténmentes Abonett-tel helyettesítettem, ezért állandóan éhes voltam, szóval rengeteg gyümölcsöt ettem az étkezések közt. Mivel kicsi lányom épp azt a korszakát élte, amikor nem volt hajlandó nappal fél óránál többet aludni egyben, ezért feladtam a főzést, amit pedig már jó ideje hobbiszerűen is űztem. Egy vegetáriánus étteremből rendeltem glutén- és tejmentes ebédet, mert ezt találtam baráti áron, és mivel imádom az indiai konyhát (ők ebben a műfajban alkotnak). Emellett nem ettem felvágottat, hanem én kotyvasztottam zöldségekből mindenféle “kencéket”, ez nem igényelt mégsem olyan sok időt, mint a főzés. Tehát azért jórészt tartottam a diétát, persze néha-néha becsoroghatott egy-egy olyan dolog, ami nyomokban ezt-azt tartalmaz, nahát erre már nem volt lelki erőm koncentrálni.

Az első héten élveztem, a másodikon már kicsit untam, aztán egyre inkább megutáltam az Abonettet, mert leginkább az éhezés jutott eszembe, ha rá néztem…Ebből az általam szeretett étteremből sem rendeltem később néhány hónapig, pedig nagyon kedvemre való a fűszerezés, de az már nekem is sok, hogy vega, glutén-és tejmentes is legyek.

Hogy mit tapasztaltam a néhány hét diéta alatt?

Egyszer úgy éreztem magam, mint egy fényevő, akiben szerteárad az energia; másszor meg levert voltam és majd megvesztem egy bolognaiért jó sok sajttal. Lement rólam néhány kiló, az ekcémám ugyan nem múlt el, de halványodott és nem puffadtam. Bár még mindig nem tudtam, mit gondoljak a tejről, hiszen máskor is előfordult, hogy a bőrtüneteim szolidabb formában voltak csak jelen. És a puffadás? Nem is tudom… Egészségesebben ettem, nem túl sokat, és szinte semmi műanyag étel nem szerepelt a tányéromon. Talán csak ez lehet az oka?

Arra jutottam, hogy nem szeretnék saját elhatározásból diétázni, szeretném kivizsgáltatni magam. Egyre inkább bújtam az ételallergiával kapcsolatos oldalakat, információkat gyűjtöttem és jobbnak láttam, ha felhagyok a diétával. Hiszen mindenütt azt olvastam, hogy nem szabad elkezdeni, mielőtt nincs orvos által felállított diagnózis. Ennek oka, hogy a különféle tesztek nem mutatják ki az allergén jelenlétét, ha azt kivonom az étrendemből.

Az első lépés: irány a háziorvos.

Itt kaptam beutalót gasztroenterológushoz, ahová néhány hétre rá már időpontom is volt. A bőrgyógyászra viszont majdnem 3 hónapot kellett volna várnom, ezért inkább egy magánrendelőt kerestem fel.

Hogy mi is történt, miután beléptem a rendelő ajtaján? Hamarosan megtudhatjátok a történet további részleteit!