Franciasaláta kifulladásig

Az eddigi naplóbejegyzésekből megtudhattátok, milyen események előzték meg, hogy végre elhatározzam magam: orvoshoz megyek és kiderítem, mi áll a tüneteim hátterében. A kezdő lökést a természetgyógyász által végzett biorezonanciás vizsgálat eredménye (tejallergia és gluténérzékenység) adta, és már alig vártam, hogy kiderüljön, beigazolódik-e vagy sem. Vegyes érzésekkel vágtam bele a nyomozásba; reménykedtem, hogy nem valamilyen étel okozza a problémát, de mielőbb szerettem volna megtudni, mit kell tennem ahhoz, hogy a panaszaim megszűnjenek. A gasztroenterológushoz december közepére kaptam időpontot, a bőrgyógyászhoz pedig – magánrendelés révén – elég hamar sikerült eljutnom, október utolsó hetében.

A megfelelő fórumok segítségével sikerült egy olyan specialistát találnom, aki allergológus is. Első lépésként egy szteroidos krémet kaptam az ekcémám kezelésére, és mellé egy zsírozó krémet is. Mivel elég nagy kiterjedésű ekcémáról van szó, és emésztéssel kapcsolatos panaszaim is jó ideje vannak, a doktornővel egyeztettünk időpontot vérvételre (ún. LMG vizsgálatra) is, amely tulajdonképpen az ételallergia vizsgálatok egy típusa.

A krém, amit kaptam, néhány nap leforgása alatt olyan simává varázsolta a bőröm, hogy egy babapopsi is megirigyelhetné, egy-két kivétellel szinte teljesen felszívódtak a foltjaim. Örömöm akkor határtalan volt, bár azért sejtettem, hogy ezzel nincs minden probléma megoldva. Sajnos nem tévedtem. Egy-két héten belül újra kezdődött az egyre erősebb viszketés, és ismét kezdtek nyiladozni rajtam a csúnya, vörös ekcémarózsák. Ekkor újra néhány nap kenegetés, és ez így folytatódott… A krém valóban hatásos megoldás volt egy időre a bőrtüneteimre, de mégsem kenegethettem magam szüntelenül egy szteroidos krémmel.

Telt-múlt az idő, és megérkezett a Mikulás. Már napokkal előtte azon gondolkodtam, mit is rejthetnék egy éves csemetém kis csomagjába. Ezen a csodálatos napon viszont nemcsak a Mikulás kopogtatott dérlepte ablakunkon, hanem én is a bőrgyógyászati klinika ajtaján – hogy vért vegyenek tőlem. A hajnali kelést és a farkasordító hideget kompenzálta, hogy láthattam az ünnepi fényekben pompázó várost az épület felé vezető úton. A vérvétel után egy héttel, a megbeszélt időpontban felhívtam a doktornőt az eredménnyel kapcsolatban. Az asszisztenssel tudtam beszélni, aki jelezte, hogy a tejfehérje pozitív lett; és egyeztetett velem időpontot, hiszen konzultálnunk kell a doktornővel ez ügyben. Január elejére tűztük ki a találkozót.

Tejfehérje-allergiám van? Ez borzalmas… Egy világ omlott össze bennem, pedig akkor még bele sem gondoltam hirtelen, hogy ez azt jelenti hogy:

nem rendelhetek pizzát,
nem fogok olyan csokit – még étcsokit sem – találni, ami nyomokban sem tartalmaz tejet és megfizethető áron van,
vagy nem dobhatok össze bármikor egy sajtos melegszendvicset.

Én, aki a krumplipürét is tejjel, tejföllel és jó sok reszelt sajttal csináltam.

Akkor még csak abba gondoltam bele, hogy

nem ehetek a kedvenc áfonyás házi sajtomból és
lőttek a pocaknyugtató napi joghurtomnak és a komplettás kávéknak.

És nekem ez is bőven elég volt.

Egy-két nap letargia következett, aztán próbáltam arra koncentrálni, amit a doktornő még első találkozásunkkor mondott. Az allergiatesztek eredményei nem 100%-osak; akkor beszélhetünk biztos diagnózisról, ha kiderül, hogyan reagálok az allergént kizáró diétára, majd később a terhelésre (a tejfehérje újbóli bevezetésére az étrendembe).

Próbáltam arra koncentrálni, hogy még semmi nincs veszve. Még nincs parancsba adva, hogy diétáznom kell, pedig egyértelmű volt, hogy ez lesz a következő lépés. Biztos voltam benne, hogy január elejétől ez vár rám, bár akár most is kezdhetném, de még nem szeretném elrontani az ünnepeket, majd kenegetem magam…

December közepe volt, január elejéig volt még két hetem, hogy kiéljem magam. Tehát decemberben igazi hedonista módjára próbáltam mindenféle földi jót – csokit, tortát, télapót – bekebelezni. Karácsonykor a sajttal megspékelt francia salátát ízlelvén azért elszorult a szívem – ki tudja, mikor találkozunk újra; legalábbis így, ebben az originál (jó tejfölös) formában. Szilveszterkor találkoztunk újra és egy jó időre utoljára. Egy hatalmas karaoke partyval zártuk az évet. És hogy hogyan kezdődött a következő év? Elmesélem legközelebb 🙂