Kiűzetés a Paradicsomból

Megígértem, hogy a tavalyi év lezárása után elmesélem nektek, hogyan indult az idei évem. De ne szaladjunk ennyire előre! Még mielőtt belevetnénk magunkat az új esztendőbe, decemberben volt még egy esemény, ami történetünk szempontjából nem elhanyagolandó.

Decemberben néhány nappal a Bőrgyógyászati Klinikán történő vérvétel (ételallergia-vizsgálat) után látogatást tettem a gasztroenterológusnál is. Itt szintén szükség volt a véremre, ami meglepetésként ért; annyira nem rajongok érte, ha kicsit is megrövidítik eme életet adó testnedvem. A vérvétel után kb. egy órával fogadott a doktornő, kedvesen, készségesen meghallgatta a panaszaim. Az volt a kérése, hogy a következő találkozásunkra készítsek étkezési naplót és figyeljem meg, milyen ételek fogyasztása után vannak puffadásos panaszaim. Ezen kívül kaptam időpontot hidrogén kilégzési tesztre. Ennek a tesztnek a célja, hogy kiderítsék, laktózérzékeny vagyok-e. Fontos megjegyeznem, hogy ekkor még nem tudtunk az allergiateszt eredményéről a tejfehérjével kapcsolatban. Ezzel le is zárom a 2016-os év eseményeit.

Lássuk, hogyan vágtam bele ebbe az ígéretes új esztendőbe.

Betegesen. Hangom, mint a repedt fazék; az orrom szinte halmazállapot-változáson esett át, és emellett sejtettem, nehéz lesz megküzdeni a rám váró feladattal. Az új esztendő nagy kihívást tartogatott számomra, a tejjel való teljes leszámolást.

A tűzijátékot, a csillagszórós családi tivornyákat magam mögött hagyva, a papír zsebkendő hegyek mögül alig kisandítva január 3. napján korán reggel megjelentem a Belgyógyászati Klinikán. Ez volt az első időpontom a kilégzési tesztre. Összesen 2 időpontot kaptam, mindkét alkalomra úgy kellett készülnöm, hogy összesen 2 órát vesznek igénybe a vizsgálatok. Éhgyomorra kellett mennem, ami tetézte a hajnali zord időjárás által megviselt és a náthából adódó lipántos mivoltom. Azon kívül, hogy nem szabad étkezni, még inni, ill. fogat mosni sem szabad a tesztet megelőzően.

Ekkor már megvolt a vérvétel (LMG vizsgálat) eredménye. Annak tudatában, hogy a teszt szerint tejfehérje-allergiás vagyok, először kicsit értelmetlennek tűnt számomra a kilégzési teszt, hiszen gondoltam, nekem már tök mindegy, laktózérzékeny vagyok-e, úgysem fogyaszthatok semmi tejeset. (Bizonyos gyógyszereket leszámítva esetleg elvétve fordul elő olyan termék, ami laktózt tartalmaz, de tejfehérjét nem). De sebaj, eljöttem, majd meglátjuk, miért akarta így a sors.

Hogyan is zajlott a kilégzési teszt?

Először is egy pohár fertőtlenítő folyadékot adtak a kezembe, amivel alaposan ki kellett öblíteni a szám. Ezután következett az egyetlen élvezetes része a folyamatnak: leguríthattam a nagy pohárnyi tesztfolyadékot – vízben oldott laktózt -, ami mennyei felüdülést jelentett a hosszú órák óta víztől megfosztott, kiszáradt garatomnak.

Az asszisztensnő az ital elfogyasztása után egy nagy méretű műanyag fecskendőt nyomott a kezembe és elmagyarázta, hogyan kell ennek segítségével mintát szolgáltatnom. A fecskendő végéhez egy vékonyka szívószálhoz hasonló alkalmatosságot erősítettek, amit a számba kellett venni, onnan szívni egy nagy levegőt, amit aztán szépen lassan ki kellett fújni, vissza a fecskendőbe. A fecskendő rúdját egy filctollal jelölt vonalkáig kellett benyomni kilégzés közben, és végezetül egy kis csapocskával elzárni, hogy az értékes lélegzetem ne áramoljon ki az éterbe. Ezt a műveletet az elkövetkező 2 órában 10 percenként meg kellett ismételni az 1-től 12-ig számozott fecskendőkkel. (A legelső fecskendő volt 0-val számozva, amit a tesztfolyadék elfogyasztása előtt kellett alkalmaznom.) Előzetesen próbáltam az interneten tájékozódni a vizsgálat menetéről, és ez alapján kicsit másképp képzeltem el. Több helyen olvastam, hogy 20 percenként kell elvégezni a kilégzést és a képeken is valami masszív, korszerűnek tűnő, pofás kis készüléket láttam. Ehelyett a mi ébresztőnk 10 percenként csipogott – szundi üzemmódban -, és modern műszer helyett 12 darab lestrapált, nagy műanyag fecskendőt kaptunk, aminek egy-egy darabja néha a kezemben, vagy – ami még szívderítőbb volt – a számban landolt. Bizony, volt rá példa, hogy a fecskendőre erősített szívószál a számban maradt 🙂

És ezzel a napnak még nincsen vége…

Ugyanezen a napon egy esti időpontban a bőrgyógyász rendelőjében is látogatást tettem. Az ítélet kimondatott: 2 hónapig tartó szigorú diéta elé nézek. Ennek az időszaknak a leteltével a doktornő megnézi, hogy jelentősen javultak-e, esetleg megszűntek-e a tüneteim. Ha igen, utána terheljük a szervezetem – ez lesz a kedvenc részem, alig várom (!) -, és megnézzük, hogy a tejfehérje újbóli jelenlétére ismét jelentkeznek-e az ekcémás tünetek. Ha így lesz – tehát jelentős javulás után a terhelésre ismét kiújul az ekcémám -, akkor tekinthető biztosnak az allergia.

Tehát szigorú diéta.

Ez azt jelenti, hogy semmiféle tejszármazék (tejsavó, kazein és társai) nem szerepelhet az ételek összetevőiben, amit vásárolok, és még nyomokban sem tartalmazhat tejet! Tudtam, hogy ez nem lesz könnyű feladat, de azt nem sejtettem, hogy milyen kemény falakba ütközök.

Számomra ez valami olyasmi volt, mintha kiűzettem volna a Paradicsomból. A sajt az én tiltott gyümölcsöm, amibe lépten-nyomon belebotlok, de ki kell bírnom, hogy nem harapok bele. De erről majd legközelebb 🙂