A frissen húzott vonal árnyékában

Sosem voltak komoly újévi fogadalmaim. Ha bármikor megfogadtam valamit, azt sosem kötöttem az új esztendőhöz, maximum a hétfőhöz – de ez más, hiszen aki fogyókúrázott már, az tudja, hogy a megfelelő időpont csakis a hétfő lehet. Nyilvánvaló, ki is kezdene hétvégén vagy ünnepnapokon bármilyen diétába, fogyókúrába? Most kivételesen majdnem az új év beköszöntével kezdtem meg a tejmentes diétámat, bár ez nem egy előre jól eltervezett cselekedet volt…

Amikor január harmadik napján, az esti órákban hazaérkeztem kis családommal a bőrgyógyász rendelőjéből, lassan tudatosult, hogy ettől a ponttól kezdve megváltoznak a mindennapjaim. Szigorú tejmentes diéta.

Hogy milyen érzelmek kavarogtak ekkor a fejemben? Elmondom.

Ha egy hosszú papírszalagra kiteríteném az életem, akkor most hirtelen húznom kéne egy nagy, erős és vastag vonalat, és a vonaltól kezdve már a papír is valami kevésbé vidám színben pompázna. Most itt állok, és mögöttem a frissen húzott vonal. Ilyen vonalak minden ember életében vannak, és a legtöbben annyira nem szívleljük őket. Amikor átléped és visszanézel, még nehéz. Egy küszöbön állsz. De ne nézz vissza! Én kicsit visszakacsintgattam… De győzött a jobbik énem.

Amikor hazaérkeztem a rendelőből, csak arra tudtam gondolni, mi mindenről kell lemondanom. A karácsonyfa még javában állt, az íróasztal tetején találtunk neki méltó helyet, itt teljes körű védelem alatt volt Szofika lányom támadásaitól. Szikráztak a színes égők, s a színpompában folyton megvillant az asztalon lévő ínycsiklandó bonbonon az arany fényű felirat. Tegnap még ettem belőle, de már bánom, hogy csak egyet. Szinte telis-tele a doboz, és alig hiányzik a finom töltött, elegáns celofános csomagolásba bújtatott tejcsokoládékból. Hirtelen arra gondoltam, befalok legalább fél doboznyit belőle, hátha megundorodom és egy ideig nem lesz kedvem édességet sem enni. Ez talán jó ötlet, mert akkor még a mai napon nem húzzák meg azt a képzeletbeli vastag vonalat, csak holnap reggeltől lesz érvényes.

Amint nyúltam volna a hívogatóan csillogó dobozért, megszólt bennem egy hang. „NEM. Elég volt a halogatásból. MOST azonnal kell változtatni”. Nehezemre esett a hangra hallgatni, de beletörődtem, amikor férjecském is neki adott igazat. Biztosan főképp a jó szándék vezérelte, bár azért annak is örülhetett picit, hogy ő az egyetlen a családban, aki alkalmas a nagy doboz bonbon elpusztítására. 🙂 (Egy alig több mint egy éves gyerkőc és egy tejallergiás feleség mellett könnyű a dolga!)

Az ünnepek utáni nagy gazdagságunkban volt otthon legalább hat tábla csoki, de persze mind teli volt tejszármazékokkal. Sebaj! Majd felkerekedek és veszek olyanokat magamnak, amik még csak nem is láttak tejet. Később ennek a (tor)túrának a részleteire is kitérek majd 🙂 

Ha tetszett, amit olvastál, kövess Facebookon, hogy ne maradj le a folytatásról! 🙂

Ha most kapcsolódtál be, érdemes a történet előzményeit is (korábbi bejegyzéseimet) elolvasnod!

Ha szívesen kipróbálnád további tejmentes receptjeimet, akkor kattints IDE!