Manapság gyakran találkozhatunk a „fehér méreg” elnevezéssel több élelmiszer kapcsán. Hogy ezek valóban mérgek-e vagy sem, elgondolkodtató kérdés és jó vitaindító, mindenesetre érdemes tájékozódnunk, és fontolóra vennünk, hogy milyen mértékben fogyasztunk tejet – főként kereskedelmi, hőkezelt tejet-, cukrot, fehér lisztet és konyhasót. Történetem szempontjából a tej a kulcsfigura.
Hogy miért is lenne méreg a tej? Ez egy külön téma, ami hosszas boncolgatásra ad okot, akár egy későbbi bejegyzés is születhet belőle. Dióhéjban, a cím magyarázataként kiragadok néhány példát a számos vád közül, amellyel a tejet sújtják. A tej ellen érvelők többek között a pasztőrözés vitaminölő hatását említik negatívumként, illetve a tehén által a szénával együtt elfogyasztott rovarirtó szerek tejbe kerülését. De arra a veszélyre is felhívják figyelmünket, hogy a kazein nagyon nehezen emészthető, amely akadályozza a tápanyagok felszívódását. Frank A. Oski amerikai gyermekorvosnak könyve jelent meg a tej egészségkárosító hatásairól (A tejről őszintén – Méreg vagy gyógyszer?), hogy folytassam a sort. A tej hívei viszont számos érvet felsorakoztatnak mellette; tejtermékek fogyasztásával tudjuk legkönnyebben megoldani a szükséges kalciumbevitelt, megelőző szerepe van a fogszuvasodásban és a csontritkulásban. Az utóbbinak viszont épp az ellenkezőjéről is olvashatunk… De most nem óhajtok a fehér óceánba mélyebben belemerülni, evezzünk kicsit személyesebb vizekre, túl vagyunk azon a kérdésen, miért is a cím.
Abban a pillanatban el is kezdtem a tejmentes diétát -több-kevesebb sikerrel-, amint az ítélet kimondatott. Minden erőmmel próbáltam arra összpontosítani, nehogy véletlenül is megízleljem a tiltott gyümölcsöt, de azért sikerült az első héten néhány bakit ejtenem.
A tejtermékek utáni sóvárgást félretéve nem nehéz feladat, hogy észben tartsam, nem szabad leemelnem a boltok polcairól sajtot, túrót, tejet, joghurtot, vajat, kefírt, tejfölt.
No, de nyilván nem ilyen egyszerű a dolog. Tudatában voltam, hogy sok élelmiszer tartalmaz valamilyen tejszármazékot, pl. tejfehérje, laktóz, tejsav, vajzsír, kazein, savó formájában. Elég hosszú a lista, a gonosz fehér szörny számtalan álarcban leselkedik a polcokon, és csap le a gyanútlan kezdő tejallergiásra.
Azoknál az élelmiszereknél egyszerűbb a dolog, amelyeknél a vásárló számára is láthatóan fel vannak tüntetve az összetevők. Eddig is előszeretettel olvasgattam a termékek összetevőit, és egészségtudatos vevőként nem a márka határozta meg, mit teszek a kosaramba. Sokkal inkább azt tartottam fontosnak, mit is eszek valójában, mennyi húst látott az a felvágott, és van-e tartósítószermentes alternatíva egy terméktípuson belül. Abszolút nem vagyok egy bio fanatikus, nem eszek bio banánt, és a bio kakaóscsigáról ne is beszéljünk! A népszerűbb és jobban csengő márkát viselő, ám tartósítószerrel megtömött étel helyett viszont inkább választom a hasonló árfekvésű, de kevésbé reklámozott, lehetőleg magyar gyártmányt. Nos, eddig ezért olvasgattam olyan szorgosan, meg hát egyébként is szeretek olvasni… Kis kitérőm után most visszakanyarodnék az eredeti témához. Eddig is előszeretettel böngésztem tehát a termékek csomagolását, de mivel az agyam nem a tejszármazékokra, hanem az „ételbe nem való” dolgokra volt kalibrálva, nem tűnt fel, hogy ilyen mértékben vészes a helyzet.
Azért az is egy elég nagy pofon, hogy a tejcsokoládéban ott a tej – de hát ezért ez a neve-, de az, hogy igen csekély kivétellel szinte az összes étcsokoládéban is? Minimum nyomokban.
De ez semmi. Kész örömmámor, amikor a felvágotton feltüntetik, hogy tejmentes! Bár inkább csak a „laktózmentes” felirat szokott a termékeken szerepelni; mégis sok esetben előfordul, hogy egyéb tejszármazék sem szerepel a felsorolásban, valószínűleg a gyártók egy része is keveri a két fogalmat (a laktózt és a tejfehérjét). Egyébként minek is egy csirkemellsonkába vagy egy szalámiba tej? Nem csak nyomokban…
A kenyerek, zsemlék és péksütemények is telis-tele vannak tejjel. A zacskós kenyéren fel vannak tüntetve az összetevők, de 10-ből legalább 8 tartalmaz tejet. A nem zacskós ropog és finomabb, de utánajárást igényel, -ha nem írják ki az allergént- hogy miből is készült valójában.
Karácsonykor beleszerettem egy ízletes fahéjas kekszbe, hát persze, hogy van benne tej! És a szinte egyetlen, általunk fogyasztott fagyasztott hústermék -ami bevallom, sokat segített nehezebb, nyűgösebb napokon-. az a bizonyos csevap is nyomokban, de tartalmaz tejet. Ma már el sem lehet képzelni ételt tej nélkül?
Ahol fel vannak tüntetve az összetevők, kicsit könnyebb a helyzet, de a húsospult és a frissen sült pékáruk nagyobb fejtörést okoznak. A pékáruk esetében több nagyobb üzletben tájékozódhatunk az allergénekről; jobb esetben egy-egy szám jelöli őket, és ezeket minden termék esetében jelölik. Így legalább seperc alatt megállapítom, hogy szinte semmi se jó nekem; nem úgy, mint azokban az áruházakban, ahol minden pékárunál szerepeltetik az összes összetevőt ömlesztve. Ezzel csak az a probléma, hogy kb. 30-40 tételt kell átmazsolázgatni minden egyes termék esetében. Aki nem hiszi, járjon utána!
Hiába szeretek olvasni, általában a hosszas böngészgetést az ötödik terméknél megunom, mielőtt bármit is találnék. Mellesleg egyes vásárlók ábrázatából mintha gondolataikat vélném kiolvasni: „Ahh… de jó dolga van ennek a ráérős anyukának! Kényelmesen sétálgat, majd percekre megáll és a zsemlékbe réved a tekintete, ki tudja hol jár nagy kényelmében. Azért igazán arrébb tolhatná a hátsóját meg azt a hatalmas babakocsit, mert valaki vásárolni is szeretne!?” És akkor általában eloldalgok, és marad az otthoni tartalék Abonett vagy már megint az az unalmas zacskós kenyér, amiről már kitapasztaltam, hogy tejmentes.
Miért leselkedik szinte minden ételben ez a fehér kísértet?
Biztosan felmerül bennetek a kérdés, ha ilyen becsületesen végigfürkészem az élelmiszerek csomagolásait, mégis miféle bakikat ejthettem étkezéskor vagy a termékek kosárba tételekor? Erről majd legközelebb mesélek.
A következő bejegyzéseimben megosztom veletek azt is, milyen meglepetéseket tartogatott számomra a csokivásárlás és a gyorséttermek!