Fémallergiás vagyok, berúgom az ajtót!

Ott tartottam a történetben, hogy a “hátra ragasztós” teszt szerint nikkelallergiám van (ITT olvashatod a részleteket). Azt korábban is gondoltam, hogy van valamilyen szintű fémérzékenységem, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, hiszen annyi ember tapasztalja, hogy a bizsukat nem bírja a füle. Legtöbb esetben csak a nikkeltartalmú bizsukkal van probléma, de manapság már szép számmal lehet nikkelmentes csecsebecséket kapni. Általában én is nikkelmenteset vettem, ha volt választási lehetőség, mivel feltűnt, hogy nekem is van néhány fülbevalóm, amitől bepirosodik a fülem, viszket és kisebesedik.

Ami viszont érdekes, hogy korábban ennyiben ki is merült a “fémallergiám” – ha ez a meglehetősen gyakori jelenség egyáltalán már annak nevezhető. A bőrgyógyász-allergológus doktornő világított rá januárban, hogy a köldököm körüli és tenyeremen lévő bőrtünetek valószínűleg a fémallergia jelei.

A köldököm esetében az okozta a gondot, hogy a farmernadrágjaim fémgombjának hátulja érintkezett vele. Amikor kipróbáltam, hogy nem viselek farmert, néhány nap alatt eltűntek a köldököm körüli viszkető hólyagocskák. Sőt, még egyéb kényes helyen is szépülni kezdett a bőröm; ekkor döbbentem rá, hogy a kedvenc farmeromnak a farzsebein is van négy-négy fémszegecs, aminek a hátulja szintén érintkezik a bőrömmel.

A tenyerem az, ami már sokkal inkább feladja a leckét. Hogy ezt érzékeltessem, idézek néhány példát abból az írásos tájékoztatóból, amit az epicután teszt kiértékelésén kaptam. A vastagon szedett példák azok, amik relevánsak a tenyerem szempontjából.

Szinte lehetetlen feladat 100%-ban kiszűrni mindenféle fémet a mindennapjaimból, ehhez egyfolytában kesztyűben kellene lennem, ami szerintem szintén nem túl kényelmes és egészséges megoldás. A doktornő is megjegyezte, hogy tudja, nem lehet teljes mértékben elkerülni a nikkeltartalmú dolgokat, viszont törekednem kell rá, hogy minél kevésbé érintkezzek ezekkel a fémekkel. A következőket tanácsolta:

♦ Cseréljem le az evőeszközeimet (pl. műanyag- vagy fanyelű kést használjak fém helyett).

♦ Kerüljem a fémgombos farmerokat, a fém övcsatokat.

♦ Lehetőleg csak ritkán hordjam a jegygyűrűm (fehérarany) és a karikagyűrűm (fehér- és vörösarany), ugyanis csak a 24 karátos aranyat hordhatom biztonsággal.

Kizárólag a 24 karátos arany az, ami nem ötvözet. A sárgaaranyat általában rézzel és ezüsttel keverik; ha nikkellel történik az ötvözés, akkor fehérarany lesz a eredmény; ha rezet adnak hozzá, akkor pedig vörösarany.

Ezeket a szabályokat igyekszem betartani, még ha az utóbbi kettő kicsit nehezemre is esik. De:

♦ Az ajtókilincs is potenciális veszélyforrás a kacsóimra nézve. 

Na, erre varrjatok gombot! De ne fémet…

Fémallergiás vagyok; jövök, és berúgom az ajtót! 🙂

Korábban megfigyeltem, hogy a mosogatás is sokat ront a kezem állapotán, ezért már egy jó ideje gumikesztyűben hódolok ennek a tevékenységnek. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ezt a problémát is okozhatja a nikkel, inkább az volt a gyanúm, hogy a mosogatószerek valamelyik összetevőjére vagyok érzékeny. (Ezt az eshetőséget még most sem teljesen vetettem el, és persze nem vettem részt én sem a létező összes allergiateszten).  Azt hozzáteszem, hogy nem vagyok márkahű ilyen téren, számos mosogatószert kipróbáltam már, de a bőröm állapotát ezek a cserék nem befolyásolták. Persze előfordulhat mindegyikben ugyanaz az összetevő.

A mosogatás viszont azért is lehet fenyegető tényező a kezemre nézve, mert rengeteg fémmel érintkezik ebben az esetben is. Fém evőeszközök, leveses kondér, kávéfőző és még sorolhatnám. A múlt hetet a szüleimnél töltöttük, így megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy nem mosogatok. Emellett olyan evőeszközöket használtam, aminek műanyagból vagy fából készült a nyele. A több mint egy hetes időszak alatt látványos javulást tapasztaltam, megszűntek a véres repedések, csak a szokásos szárazság és bőrkeményedés maradt, de egészen elviselhető volt az eddigiekhez képest.

Amint visszatért az életem az eredeti kerékvágásba, már egyetlen (gumikesztyűs) mosogatás is sokat rontott a helyzeten. Mint már említettem korábban is: hiába mosogatok gumikesztyűben, a tenyerem borzalmasan ki van repedezve, viszket és olyan “bársonyos” a tapintása, mint egy rinocéroszé.

Azért kesztyűben egy fokkal jobb, mint anélkül, de korántsem normális ez az állapot. Talán erre is van megoldás, ha valóban a fém okozza a problémát a tenyerem kapcsán is, ugyanis a klinikán kapott tájékoztatón a következő szerepel:

A következő harci feladatom, hogy beszerezzem azt a bizonyos vinyl-kesztyűt. Kíváncsi leszek, hogy a használata megoldja-e majd a problémát. Tudom, a fent leírtakban vannak dolgok, amik túlzásnak tűnnek; higgyétek el, nekem is. De ki kell kísérleteznem egy olyan életmódot, amellyel fenntartható a normálishoz leginkább közelítő – ha nem is teljesen tünetmentes – állapot.

Amint korábban már említettem, fontos tudni, hogy az ekcéma oka nem biztos, hogy csak a fémekben és az ételekben keresendő, jó néhány tényező együttes hatása lehet. Számos dolog befolyásolhatja, hogy felerősödnek, vagy éppen javulnak a tünetek. Ahogyan a természetgyógyász mondta,

nem kigyógyulni lehet az ekcémából, hanem felülkerekedni rajta.

Ennek a győzelemnek viszont nem csak az az eszköze, hogy kerülök bizonyos ételeket, használati tárgyakat, amik a túlérzékenységet kiváltják. Talán nem csak kívül, tőlünk független tényezőkben kell keresni a megoldást, hanem kicsit le kell ásni a lélek rétegeibe is.

Vagy egyszerűen csak magasról kell tenni bizonyos dolgokra, és megtanulni relaxálni!

Ha tetszett, amit olvastál, kövess Facebookon, hogy ne maradj le a folytatásról! 🙂

Ha most kapcsolódtál be, érdemes a történet előzményeit is (korábbi bejegyzéseimet) elolvasnod!

Ha szívesen kipróbálnád további tejmentes receptjeimet, akkor kattints IDE!