Az ekcéma nem az a fajta betegség, ami egyszer csak megszűnik, majd boldogan konstatálhatom, hogy itt a vége, kigyógyultam belőle. Legalábbis általában nem így szokott történni. Inkább olyan, mint egy örök harc, amely folyamatos küzdelemre hív, és a cél az, hogy felülkerekedjek azokon a „gonosz erőkön”, amelyek a tüneteket okozzák.
De bennem olyan érzést is kelt, mintha egy felsőbb erő használná fel ezt a nyavalyát mint eszközt arra, hogy jutalmazzon vagy épp büntessen; attól függően, hogy mennyire figyelünk oda az egészségünkre, vagy akár a mértéktartásra.
♦ Túlzásba estél a tejtermékek fogyasztásával, ki sem látsz a sajthegyek mögül? Tessék, vakarózz csak, amíg meg nem tanulod a mértéket!
♦ Teleaggatod magad mindenféle fémekkel, bizsukkal? Ha nem vagy óvatos, akkor később már a kávéskanál és a kulcscsomó fog móresre tanítani, de már az ajtókilincs érintésére is hámlik a tenyereden a bőr.
♦ Túl komolyan veszed az életet, és mindenen stresszelsz? Akkor adtál még egy pofont a már amúgy is száraz és védtelen bőrödnek; most már véresre repedezik, és esze ágában sincs meggyógyulni, amíg a helyükre nem teszed magadban a dolgokat.
Azt egyáltalán nem állítom, hogy kizárólag mi magunk tehetünk az ekcémánk, illetve allergiánk kialakulásáról, gondoljunk csak arra, hogy a hajlam örökölhető. De számomra kétségtelen, hogy “van benne valami”, tehát inkább gondolatébresztőnek szánom ezeket a sorokat. A fenti kis monológ akkor fogalmazódott meg bennem, amikor egy néhány percig tartó ébren álmodó állapotomban egy hang ostorozni kezdett. Egyébként is jellemző rám, hogy vitát indítok önmagammal, ha egy-egy kérdésben nem sikerül dűlőre jutnom. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy belső csatározásaim végére eljutok – legalább az adott kérdésben – a megvilágosodásig (bár így lenne!), de van rá esély, hogy legalább egy kicsit árnyaltabban látom az adott problémát.
Számos alkalommal boncolgattam a kérdést, hogy hogyan is lehetséges, hogy az ekcémás tüneteim megszűnjenek, vagy amennyire csak lehetséges, javuljanak. Az első lépés az, hogy megkeressük a probléma gyökerét, a betegség kialakulásának okait. A tavaly nyári állapothoz képest ebben a kérdésben nagy előrelépés történt, jó néhány vizsgálaton vettem részt a bőrgyógyászat és a gasztroenterológia jóvoltából, és a tesztek eredményei ugyebár a következők:
- tejfehérje-allergia,
- laktózérzékenység és
- fémallergia.
A gluténérzékenységet eléggé kérdőjelesnek érzem, a korábbiakban kifejtettem, hogy orvosi eszközökkel szerencsére nincs diagnosztizálva, tehát a súlyosabb formája (cöliákia) biztosan nem áll fenn. A biorezonanciás vizsgálat viszont NCGS-t, azaz nem cöliákiás gluténérzékenységet állapított meg (erről ITT írtam). Ezzel a dologgal most nem is bonyolítanám tovább a helyzetet, és a mondandómat sem terhelném vele; majd később visszatérek erre is.
Az az igazság, ha az ember egyszerre több dologra érzékeny vagy allergiás, akkor igencsak nehéz rendet tenni a fejében, melyik tünetét melyik tényező is okozhatja. Éles határvonalakat lehetetlen húzni, bármennyire is szeretnénk. Az ember szereti a rendet az elméjében, én például olyannyira, hogy már az allergia szóra is allergiás vagyok. Hogy miért? Úgy érzem, van egy kis zűrzavar ezzel kapcsolatban a fejekben, de a különböző ételallergiák az orvostudományban sem tartoznak a legegyszerűbb módon diagnosztizálható betegségek közé. Arról nem is beszélve, hogy az ekcéma okainak felderítése is hosszasabb, bonyodalmasabb hadművelet. Az allergiatesztek eredménye nem mondható 100%-osnak, de mindenképpen fontos elvégeztetni őket, hiszen nagyon jó támpontul szolgálnak. A saját tapasztalat az, ami ezeket az eredményeket később megerősíti, vagy esetleg megcáfolja.
Azt már sikerült kiderítenem, hogy a köldököm környékén lévő tüneteket biztos, hogy a fém okozza. Ebből adódóan csínján kell bánnom a farmernadrággal, de ha ragaszkodom kedvenc ruhadarabomhoz, akár körömlakkal is van mód küzdeni a hólyagocskák ellen. Ezúton is köszönöm ezt a rafinált megoldást, azaz a fémgombok körömlakkal történő bevonását azoknak, akik felhívták erre a figyelmem 🙂
A tünetek számottevő része viszont valóban a tejtermékek fogyasztásával volt kapcsolatban, hiszen ezeknek az ételeknek az elhagyásával rengeteget javult az állapotom. A „maradék”, illetve kisebb mértékben viszkető foltokat viszont nehéz lenne teljes bizonyossággal egy nevén nevezett tényező számlájára írni. Tehát nyilvánvalóan nem úgy működik a dolog, hogy kijelenthetem, a térd- és könyökhajlatom csúfos állapotát a tejszármazékoknak köszönhetem, a hónaljam és a nyakam foltjaiért pedig biztos a glutén a felelős. A kontaktallergének esetében egyértelműbb a helyzet, mivel közvetlenül érintkeznek a bőrrel, nálam ilyen a fém. Az ekcéma egy komplex probléma, a lehetséges vizsgálatok után ki kell tapasztalni, mely tényezők és milyen mértékben rontanak az ember állapotán.
A tenyeremet még mindig nem tudom biztosan helyre tenni a rendszerben, bár érintkezek a kulcscsomómmal, az ajtókilincsekkel, és a gumikesztyű mosogatáskor nem nyújt teljes védelmet a nikkeltartalmú konyhai eszközök ellen. Egy kedves barátnőm kérdőre vont a napokban: „Hogy bírod a kesztyűs kiképzést? Felvetted már vele a kesztyűt?” Nagyon szeretek játszani a szavakkal, ezt nem lehetett kihagyni 🙂 Hamarosan felveszem azt a vinyl kesztyűt, megrendeltem őket, és hamarosan meg is érkeznek. Mindenképpen letesztelem majd újabb fegyverem, és a “tenyérnyi rejtélyre” is fény derül előbb-utóbb.
Aki hasonló cipőben jár, azt javaslom, ne hagyja cserben magát, és ne várjon addig, amíg elviselhetetlen lesz az állapota. Igenis fel kell venni azt a kesztyűt, küzdeni és elindulni azon az úton, amely a tünetmentességhez, vagy jelentős állapotjavuláshoz, és talán a gyógyuláshoz is vezet! Én sokáig halogattam, próbáltam nem tudomást venni a szervezetem jelzéseiről, pedig igenis meg kell előzni a nagyobb bajt, amennyire csak lehetséges.
Bár a laktózérzékenység nem egy múló állapot, a tejfehérje-allergia kinőhető, és nem csak kisgyermekkorban. Ha a – tejtermékkel történő – terhelés során egyértelművé válik az allergia, azaz visszatérnek az újbóli fogyasztáskor a tünetek, akkor még ott a remény, hogy egy év szigorú diéta után megszűnik vagy mérséklődik ez az állapot. Nálam most következik ez a bizonyos terheléses időszak. Egy korábbi bejegyzésben, a diétám elején ki is jelentettem, hogy ez az, amit annyira várok. Igen, a kisördög bennem munkál, sokszor gondoltam rá, milyen euforikus érzés lehet újra megízlelni a tiltott gyümölcsöt… Hamarosan megosztom veletek az ezzel kapcsolatos élményeimet, tapasztalataimat!
A napokban bukkantam rá dr. Hegedűs György oldalára (http://chilopass.hu), ahol reményt keltő soraiban felhívja figyelmünket a stressz kezelésének fontosságára. Ezekkel a sorokkal zárnám bejegyzésem.
“Egyre gyakrabban emlegetik a tejallergia hátterében a stresszt. Főleg felnőtt korban találkoztam olyan páciensekkel, akiknek a tejallergia kialakulása köthető volt egy nagyobb stresszhez (válás, anyagi csőd, haláleset stb.). Volt, akinél ez a stresszállapot megszűnése, lezajlása után eltűnt a tejallergiája.
Ezért javasolt a stressz háttér és a szervezet működésének felmérése, hátha egy olyan folyamatot lehet megtalálni, ami kezelhetővé, megszüntethetővé teszi a tejallergiát. Különben marad az élethosszig tartó diéta.”
A következő bejegyzésben beszámolok arról, hogyan is történik pontosan a tejtermékek újbóli terhelése, és mik a tapasztalataim!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: