Kata-pult,

Vágyom, tehát vagyok

Amikor szembesültem a tejfehérje-allergiámmal, az első lépések egyike az volt, hogy elkezdtem a tejhelyettesítő termékek felkutatását. Később megfogalmazódott bennem az az igény is, hogy egyensúlyt találjak a pénztárcám és a termékek széles palettája között. A széles paletta persze nem azt jelenti, hogy bárhol, bármikor, minden sarki kisboltban könnyedén beszerezhetőek ezek a termékek, hanem egyszerűen azt, hogy a nagyobb áruházakban, reformházakban és webshopokban már mindenre találunk helyettesítő alternatívát. Különféle növényi tejek közül válogathatunk, a rizstejtől a kesudió italon át a csokis kókuszitalig. Tejmentes főzőkrémekben, pudingokban, joghurtokban és növényi sajtokban sincs hiány. Sőt, gasztroblogok segítenek minket abban, hogy már-már profizmussá fejlesszük a tejtermékek álarcába bújt különféle finomságok elkészítését, házi joghurtreceptekkel is megpróbálkozhatunk, sőt a bátrabbak még a camembert sajt elkészítését is elsajátíthatják, mindezt mindenféle tejtermék nélkül.

tofu-1478696_1280.jpg

De hamar észrevettem, ha ugyanannyi tejhelyettesítőt fogyasztok, mint amennyi tejterméket a korábbi, tel(j)es életemben, akkor igencsak megnövekszenek a kiadásaink. Nem szeretném magunkat az anyagi csőd szélére sodorni, tehát gondoltam, nem megoldás, ha nyakló nélkül vásárolgatom a csábító, ám nem filléres kókuszjoghurtokat és a szintén költséges tejmentes sajtokat. Legalább napi 1000 Ft-unk simán bánná a korábbi kb. 200 Ft helyett (és ez még csak az én fogyasztásom a családból)! És ezek csak a tejtermékek, nyilván más egyéb táplálékokat is beviszek a szervezetembe. És eddig csak az én étkezésem egy részét oldottuk meg, a kislányomról és férjemről még szót sem ejtettünk…

Tudni kell, hogy három hónapja annak, hogy utoljára joghurtot ettem. A tavalyi évben a joghurt még mindennapjaim része volt, leginkább natúr változatban. Egy kis teáskanál mézet is kevertem hozzá szokás szerint, és kutyultam bele egy kis szárított gyógynövényt is. Ezt a bűvös kombinációt még most is érzem a számban, ha rá gondolok! A színe olyan volt, mint a kedvenc snidlinges vajkrémemé, az íze pedig hasonló, mint a mézes görög joghurté. Nehéz volt lemondani róla, hiszen szinte mindig vele zártam a napot. Aztán egyik napról a másikra eltűnt az életemből.

Eddig csak natúr szójajoghurtot sikerült beszereznem, de igazság szerint annyira nem kedveltem meg, kizárólag főzéshez használom, hiszen az íze sajnos egyáltalán nem a joghurté. Később egy másik szójakészítményt is megismertem, ami nem kifejezetten joghurt, hanem a gyártó megnevezése szerint: „tejsavbaktérium kultúrával fermentált szója specialitás”, alias Joya Crémesse. Na, ez már sokkal finomabb, viszont ez sem a joghurtra hasonlít, hanem a tejfölre, és maga a gyártó is a tejföl helyettesítésére javasolja. Ha bárki bizonytalan lenne esetleg a tejsav kérdésében, tejfehérje-allergiásként és laktózérzékenyként is nyugodtan fogyaszthatunk olyan élelmiszert, ami tejsavat tartalmaz. Ugyanis a tejsav elnevezése ellenére nem tartalmaz sem tejfehérjét, sem laktózt. De az „igazi” joghurt még mindig hiányzott, aminek valóban joghurt íze van, és persze tejmentes.

tofi_joghurt.jpg

Szofika lányom épp lecsapni készül 🙂

Aztán egy szép napon váratlan fordulat történt. Hosszú hónapok visszafojtott vágya tört föl belőlem, amikor a közeli üzlet polcán rám kacsintott egy, vagyis inkább kettő darab kókuszjoghurt! A Joya mangós-maracujás, illetve epres joghurtja. Ráadásul végre nem szójababból, hanem kókusztejből készült, és teljesen tejmentes változat. És akkor az örömmámor egy pillanat alatt önmarcangoló dilemmává alakult át. Ugyanis megláttam az árát: 545 Ft. Ráadásul csak 2 decis, az átlag joghurtnál csak egy hangyányival nagyobb kiszerelés. Hát szabad ezt nekem? Sújtott le rám a kérdés valahonnan belülről, miközben a kosaramba emeltem a vágyott étket. Be a kosárba, ki a kosárból. Ezt játszottam egy darabig. Aztán végül győzött az ösztön-én, nyálcsorgatva tettem el egy mangós-maracujásat. Leírhatatlan érzés volt, amikor újra érezhettem a régi ízt! Bár – mint említettem – szinte mindig natúr joghurtot ettem, volt viszont egy kedvenc joghurtitalom is, a Jogobella őszibarackos-maracujás változata. Az ízvilága nagyon hasonló, ezért a szívembe zártam ezt a terméket. Az ára miatt nem fogom túl gyakran megengedni magamnak, de már a tudat is felemelő, hogy tudom, hogy van nekem! 🙂 Ráadásul a kis ördögöcske bennem próbált azzal is érvelni, hogy ugyanígy egy fagyi is elég drága mulatság, a kedvenc fagyijaim pedig pont mind tejesek, akkor lehet, hogy ezt választom majd helyette néhanapján. A webshopok kínálatát böngészve megtudtam, hogy natúr változatban is lehet kapni ezt a terméket; bár logikus is, hogy lennie kell, ha gyümölcsösben elérhető. Mindenképpen beszerzek majd egy-két példányt belőle.

A hangsúly szerintem azon van, hogy alkalomadtán megengedheti magának az ember, hogy kicsit kirúgjon a hámból, nálam innentől a joghurtevés, vagy inkább “kókuszgurtevés” lesz ilyen tevékenység 🙂 Kompenzálásképp viszont el kell sajátítanunk azokat a praktikákat, amelyek segítenek anyagiakban is a realitás talaján maradni, tehát a pénztárcánk lehetőleg ne érezze, hogy ételallergiás gazdával áll szemben. Dolgozom rajta, hogy minél több ilyen praktikát sajátítsak el, jó néhány tuti tippem már így is van! Hamarosan erről is fogok írni 🙂

Ha tetszett, amit olvastál, kövess Facebookon, hogy ne maradj le a folytatásról! 🙂

Ha most kapcsolódtál be, érdemes a történet előzményeit is (korábbi bejegyzéseimet) elolvasnod!

Ha szívesen kipróbálnád további tejmentes receptjeimet, akkor kattints IDE!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!