Két kérdés és két válasz, amire a jelen bejegyzés épül.
Nézzük először a kérdéseket!
1. Lehetséges, hogy valakinek semmiféle orvosi vizsgálat nem mutatott ki ételallergiát, illetve ételintoleranciát, mégis megszűnnek vagy enyhülnek a tünetei, ha bizonyos ételcsoportot kiiktat az étrendjéből?
2. Ha azt tapasztalja valaki, hogy bizonyos ételek elkerülése esetén egyes tünetek megszűnnek, akkor biztos, hogy ételallergiával vagy intoleranciával állunk szemben?
Két „epizódunk” lesz, az elsőben a tejjel (pontosabban a tejcukorral és a tejfehérjével), a másodikban pedig a gluténnal kapcsolatban járom majd körül a témát. (Utóbbit egy másik alkalommal).
Egy korábbi posztomban (Mindenmentes őrület – egy ételallergiás szemével) már ígéretet tettem arra, hogy kicsit bővebben kitérek azokra az esetekre, amikor egy adott ételcsoport annak ellenére is tüneteket okoz, hogy az orvosi vizsgálatok teszteredményei utaltak volna bármilyen étellel kapcsolatos problémára.
Vegyük szemügyre tehát először ezt a bársonyos, fehér, és az egészséges táplálkozásban manapság oly vitatott szerepű nedűt. A rövid, lényegre térő válasz az első kérdésre: IGEN. Lehetséges, hogy negatív eredményt kapunk a tejfehérjére az ételallergia-vizsgálat során, mégis a tej a panaszaink okozója. Nézzük, mi ennek az oka? Több ok is lehetséges.
- Az allergiatesztek nem 100%-osak, adhatnak fals pozitív és fals negatív eredményt is. Ezért ha a tapasztalatok alapján egy negatív eredmény mellett mégis fennáll a gyanú, hogy egy bizonyos étel okozza a panaszokat, szigorú diéta segítségével kideríthetjük az igazságot. A tejfehérje esetén ezt egy kb. 2 hónapig tartó szigorú tejmentes diétával tudjuk megtenni, majd a tejtermékek visszaterhelésével. Abban az esetben, ha a diéta alatt jelentősen csökkenek, vagy megszűnnek a tünetek, majd az újbóli fogyasztás esetén visszatérnek, akkor bizony valóban tejfehérje-allergiával állunk szemben. (Természetesen akkor, ha a laktózmentes termékek is gondot okoznak, tehát a laktózérzékenység kizárva). A tejterhelés menetét, részleteit a Kajabakancslista, avagy hogyan történik a tejterhelés című posztomban már kifejtettem. Ennek az ellenkezője is igaz: a pozitív eredmény esetén sem szabad az allergiát készpénznek venni, a terheléses tesztből derül ki a biztos diagnózis.
Az is fontos, hogy kiderítsük, hogy tejfehérje-allergiával vagy laktózérzékenységgel van dolgunk, az utóbbi jóval megengedőbb diétát igényel. Tehát ne állítsunk fel öndiagnózist, ha erősen gyanakszunk is rá, hogy a tej okozza a problémáinkat, vizsgáltassuk ki magunkat. Ráadásul ugyanolyan, vagy nagyon hasonló tüneteket okozhatnak különféle betegségek, ami szintén megnehezíti a dolgunkat. Ha pedig csak nagyobb mennyiségű tejtermék fogyasztása esetén tapasztalunk tüneteket, nem biztos, hogy érintettek vagyunk a problémában. A következő pontban kitérek az ezzel kapcsolatos részletekre.
- Aki nem konkrétan allergiás vagy laktózérzékeny, számos esetben annak is okozhat kissé kellemetlen tüneteket a tej. Természetesen nem olyan mértékben, mint azoknak, akiknél „valódi” probléma, azaz betegség áll fenn. Ennek oka, hogy az emberek szervezetében a kor előrehaladtával egyébként is csökken a laktáz enzim jelenléte, ami ahhoz szükséges, hogy lebontsa a tejcukrot, azaz a laktózt. Tehát azért is lehet negatív a teszt eredménye, mert valóban nem vagyunk orvosi értelemben vett laktózérzékenyek! 🙂
Itt felmerül a kérdés, hogy akkor mi alapján döntjük el, hogy valakinek normál működés mellett vannak esetleg panaszai (pl. nagyobb mennyiségű tej elfogyasztása után hasmenés), vagy pedig valóban laktózérzékenység áll fenn? Hiszen a laktózérzékenységnek vannak fokozatai attól függően, hogy mekkora mennyiséget tolerál a szervezet.
Van egy bizonyos érték, amely választ ad a kérdésre. A laktózintolerancia megállapítására használatos az ún. hidrogén kilégzési teszt. Ennek során tulajdonképpen a kilégzett levegő hidrogéntartalmát vizsgálják. Ennek az az oka, hogy a szervezetben csak akkor keletkezik hidrogéngáz, ha a laktózt nem bontják le a vastagbélben lévő baktériumok, hanem erjesztik. A kilélegzett levegő hidrogéngáz tartalma normális esetben kisebb, mint 20 ppm. (A ppm a „part per million” rövidítése, az egész rész milliomod részét jelenti). Abban az esetben beszélhetünk laktózérzékenységről, ha a vizsgálat során a laktóz oldat éhgyomorra történő elfogyasztását követően 90 és 120 perccel a mért érték 20 ppm feletti.
Hogy pontosan mi is zajlik egy hidrogén kilégzési teszt során? Az ezzel kapcsolatos részleteket, illetve élményeimet szórakoztató formában a Kiűzetés a Paradicsomból című bejegyzésben olvashatjátok!
Aki nem tejfehérje-allergiás és nem is laktózérzékeny, annak az esetében is lehetnek olyan tünetek, amelyek egyértelműen a tejhez kapcsolhatóak. Ezek nyilván nem olyan elviselhetetlen tünetek, és kisebb mennyiség elfogyasztása során nem jelentkeznek. Ilyen esetben mindenki saját tapasztalata és belátása szerint döntse el, mennyit tejterméket fogyaszt. Sokat elárul, hogy becslések szerint bolygónk felnőtt népességének 75%-a nem képes teljes egészében lebontani a tejcukrot. [1]
Míg a bejegyzés kezdő soraiban feltett első kérdésre IGEN volt a válasz, tehát fennálhat probléma negatív teszteredmény mellett is; a második kérdésre azt kell, hogy feleljem: NEM. A lényeg tehát, hogy
- Nem mindenki laktózérzékeny, aki alkalomadtán meglátogatja a mellékhelyiséget, egy bizonyos mennyiségű tejtermék elfogyasztása után.
- Nem jelent laktózérzékenységet önmagában az, hogy nem bírom teljes mértékben lebontani a tejcukrot, hiszen általánosságban elmondható, hogy kisgyermekkor után kevesebb laktáz enzimmel rendelkezünk, tehát normális, hogy nehezebben bontjuk le.
Ezektől függetlenül egyáltalán nem kevés azoknak az embereknek a száma, akiknél bizonyíthatóan laktózérzékenység áll fenn. Magyarországon egyes szakértők 20-30%-ra, azaz 2-3 millió főre teszik az érintettek számát.[2] A tejfehérje-allergia már jóval kisebb részét érinti a lakosságnak, számos forrás szerint főként a csecsemőket, vagy legalábbis csecsemőkorban alakul ki. De csak főként, hiszen esetemben is sikerült a laktózintolerancia mellett a tejfehérje-allergiának is bebizonyosodnia.
[1] Forrás: wikipédia. Az információ eredetileg innen származik: Pribila, Bethany A. et al. (2000.). „Improved lactose digestion and intolerance among African-American adolescent girls fed a dairy-rich diet.”. Journal of the American Dietetic Association.
[2]http://www.egeszsegtukor.hu/ferfitukor/3-millio-magyar-szenved-laktozerzekenysegben.html
@OKissKata: Jaj, ráadásul ez nem allergiavizsgálat, hanem ételintoleranciát vizsgálnak ezzel a módszerrel!
@wmiki: Igen, sajnos ez az igazság, hogy nincs garancia, nem lehet csak a teszteredményre alapozni… Én sem ilyen vizsgálaton voltam, amit írtál, de sokat nézegettem a magánklinikák oldalát. Bár több ezer allergénre kiterjedő tesztről nem hallottam, de olyan vérből történő vizsgálat van, ami akár 226-féle élelmiszert vizsgál. Magánklinika esetében találkoztam csak vele, tehát sajnos nem ingyenes 🙂 Itt tudod megnézni, ha erre gondoltál: aranyklinika.hu/kulonleges-szolgaltatasok/etelintolerancia-vizsgalat-igg4/
(mindazonáltal úgy tudom, már létezik valamiféle vérből vett allergia ellenőrzés is, ahol nem 3 allergénre tesztelnek le, hanem több ezerre… igaz ez még így is messze van a valóságban előforduló több millió összetevőhöz képest, de legalább már haladás… csak azt nem tudom, hol végeznek ilyen vizsgálatot, és mennyibe kerül… 😡
nyilván nem ingyenes, mert a szent tudomány mindenért pénzt kér)
Tudomány: sosem téved! Garancia nincs!