Ételintoleranciám van, de negatív a teszteredményem? (2. rész)

A bejegyzés első részében (ITT) már bemutattam két olyan kérdést, ami sokunkat foglalkoztat. Ezek az alábbiak:

Lehetséges, hogy valakinek semmiféle orvosi vizsgálat nem mutatott ki ételallergiát, illetve ételintoleranciát, mégis megszűnnek, vagy enyhülnek a tünetei, ha bizonyos ételcsoportot kiiktat az étrendjéből?
Ha azt tapasztalja valaki, hogy bizonyos ételek elkerülése esetén egyes tünetek megszűnnek, akkor biztos, hogy ételallergiával vagy intoleranciával állunk szemben?

1. A tejjel kapcsolatban már megválaszoltam ezeket a kérdéseket, most vegyük szemügyre a glutént is. Az első kérdésre most is IGEN a válaszom, azaz lehetséges, hogy valakinek a glutén okozza a tüneteit annak ellenére, hogy ezt bármilyen diagnosztikai eszközzel kimutatták volna.

A cöliákia – régebbi, ám pontatlan szóhasználattal élve: lisztérzékenység – egy autoimmun betegség. Ráadásul az egyetlen autoimmun betegség, amelynek kiváltóját megtalálta az orvostudomány, s ez nem más, mint a glutén.[1] A glutént tartalmazó ételek fogyasztása egy olyan immunválaszt vált ki, melynek eredményeképpen a vékonybélben lévő bélbolyhok roncsolódnak, és ez felszívódási zavarhoz vezet. A cöliákia megmutatkozhat többek között emésztőrendszeri, neurológiai, illetve bőrpanaszokban is. Csak hogy néhányat említsek a tünetek széles palettájából: tipikus a krónikus hasmenés, puffadás, de intő jel lehet az ekcéma, a nőgyógyászati és a fogászati problémák, illetve tartós fáradékonyság, migrén is. Vérvizsgálat, illetve szövettani vizsgálat elvégzése szükséges a cöliákia diagnosztizálásához.

De mi történik olyankor, ha a tünetek a negatív teszteredmények ellenére is fennállnak, és a glutén bűnösségére következtetünk, hiszen diéta esetén megszűnnek, jelentősen enyhülnek a panaszaink?

Akkor lehetséges, hogy:

NCGS-ben szenvedünk. AZ NCGS (azaz nem cöliákiás gluténszenzitivitás) egy olyan betegség, melynek tünetei kísértetiesen hasonlítanak a cöliákiára, és a tapasztalat szintén a gluténnal köti össze ezeket. Hatalmas különbség viszont a kettő között, hogy az NCGS-t sajnos nem lehetséges a rendelkezésre álló orvosi diagnosztikai eszközökkel kimutatni. Korábbi posztomban (Laktózérzékenység vagy tejfehérje-allergia?) írtam arról, miért is vagyok érintett ebben a témában. Az NCGS egyébként eléggé bizonytalan tünetegyüttes, újabb és újabb kérdések merülnek fel mibenlétével kapcsolatban. Egyes kutatások szerint valójában nem is a glutén a bűnös, hanem az ún. FODMAP-ok, azaz különböző szénhidrátok, melyek jelentős számban fordulnak elő a gluténtartalmú gabonákban. [2] (A FODMAP egy mozaikszó, különféle szénhidrátok csoportneveinek kezdőbetűiből jött létre. Jelentése: fermentálható oligo-, di- és monoszacharidok, valamint poliolok, azaz Fermentable Oligo-, Di-, Mono-saccharides and Polyols.)

Vagy valami teljesen más kórságban leledzünk? Nehezíti az “öndiagnosztizálást” (amit egyáltalán nem tanácsos végezni!), hogy léteznek más betegségek, amelyeknek hasonlóak a tünetei. Ilyen az IBS (irritábilis bél szindróma) is, melynek tüneteit a búza fokozhatja, de valójában nem a glutén a probléma forrása ebben az esetben. Hogy akkor mégis micsoda? Érdekes módon a búza szénhidráttartalma az a ludas IBS esetében is, hasonlóan az NCGS-hez.

2. A második kérdésre ismét azt fogom felelni: NEM. Ha elkerüljük a gluténtartalmú ételeket, és ettől bizonyos tüneteink megszűnnek, nem teljesen biztos, hogy gluténérzékenyek vagyunk. Ennek a miértje részben az első kérdésre adott válaszban is benne van már. Szó volt róla, hogy irritábilis bélszindróma esetén is javulást tapasztalhatnak a betegek. Sőt, kutatások támasztották alá, hogy pajzsmirigyzavarok esetén is hatásosnak bizonyul a gluténmentes diéta. De vannak olyanok is, akik egyszerűen csak jobban érzik magukat a bőrükben. És ha egy életmódváltás eredményeképp jobban alszom, vagy fittebbnek érzem magam, akkor a korábbi éjszakai forgolódás vagy a fáradtság ebben a megvilágításban már tünetnek számít? Ezen lehet vitatkozni, és ezen a ponton újra felteszem magamnak a kérdést, akárcsak a tejjel kapcsolatban: akkor hol a határ?

Hol az a bizonyos határ a normális állapot és a nem cöliákiás gluténérzékenység között? Ezt a határt szerintem nagyon nehéz lenne meghúzni, és bonyolultabbnak érzem ezt a vállalkozást, mint a tej esetében. És ha már a tejnél tartunk, ahogyan a bejegyzés első részében kifejtettem, az emberiség jelentős hányada nem tudja megfelelően megemészteni a laktózt. Már eleve emiatt a tény miatt elgondolkodtató, mennyire, milyen mértékben van szüksége a tejre a szervezetnek. Nyilván nem a laktózérzékeny vagy a tejfehérje-allergiás esetében kérdés ez, hanem egy (még) “egészséges” szervezet esetében. A gluténnal vajon mi a helyzet?

[1] http://www.webbeteg.hu/cikkek/autoimmun_betegseg/17062/a-coliakia-kialakulasanak-megakadalyozasa

[2] http://etelallergiasoknak.hu/blog/?tag=nem-colialias-glutenerzekenyseg