A bejegyzés első részében (ITT) már bemutattam két olyan kérdést, ami sokunkat foglalkoztat. Ezek az alábbiak:
1. A tejjel kapcsolatban már megválaszoltam ezeket a kérdéseket, most vegyük szemügyre a glutént is. Az első kérdésre most is IGEN a válaszom, azaz lehetséges, hogy valakinek a glutén okozza a tüneteit annak ellenére, hogy ezt bármilyen diagnosztikai eszközzel kimutatták volna.
A cöliákia – régebbi, ám pontatlan szóhasználattal élve: lisztérzékenység – egy autoimmun betegség. Ráadásul az egyetlen autoimmun betegség, amelynek kiváltóját megtalálta az orvostudomány, s ez nem más, mint a glutén.[1] A glutént tartalmazó ételek fogyasztása egy olyan immunválaszt vált ki, melynek eredményeképpen a vékonybélben lévő bélbolyhok roncsolódnak, és ez felszívódási zavarhoz vezet. A cöliákia megmutatkozhat többek között emésztőrendszeri, neurológiai, illetve bőrpanaszokban is. Csak hogy néhányat említsek a tünetek széles palettájából: tipikus a krónikus hasmenés, puffadás, de intő jel lehet az ekcéma, a nőgyógyászati és a fogászati problémák, illetve tartós fáradékonyság, migrén is. Vérvizsgálat, illetve szövettani vizsgálat elvégzése szükséges a cöliákia diagnosztizálásához.
De mi történik olyankor, ha a tünetek a negatív teszteredmények ellenére is fennállnak, és a glutén bűnösségére következtetünk, hiszen diéta esetén megszűnnek, jelentősen enyhülnek a panaszaink?
Akkor lehetséges, hogy:
2. A második kérdésre ismét azt fogom felelni: NEM. Ha elkerüljük a gluténtartalmú ételeket, és ettől bizonyos tüneteink megszűnnek, nem teljesen biztos, hogy gluténérzékenyek vagyunk. Ennek a miértje részben az első kérdésre adott válaszban is benne van már. Szó volt róla, hogy irritábilis bélszindróma esetén is javulást tapasztalhatnak a betegek. Sőt, kutatások támasztották alá, hogy pajzsmirigyzavarok esetén is hatásosnak bizonyul a gluténmentes diéta. De vannak olyanok is, akik egyszerűen csak jobban érzik magukat a bőrükben. És ha egy életmódváltás eredményeképp jobban alszom, vagy fittebbnek érzem magam, akkor a korábbi éjszakai forgolódás vagy a fáradtság ebben a megvilágításban már tünetnek számít? Ezen lehet vitatkozni, és ezen a ponton újra felteszem magamnak a kérdést, akárcsak a tejjel kapcsolatban: akkor hol a határ?
Hol az a bizonyos határ a normális állapot és a nem cöliákiás gluténérzékenység között? Ezt a határt szerintem nagyon nehéz lenne meghúzni, és bonyolultabbnak érzem ezt a vállalkozást, mint a tej esetében. És ha már a tejnél tartunk, ahogyan a bejegyzés első részében kifejtettem, az emberiség jelentős hányada nem tudja megfelelően megemészteni a laktózt. Már eleve emiatt a tény miatt elgondolkodtató, mennyire, milyen mértékben van szüksége a tejre a szervezetnek. Nyilván nem a laktózérzékeny vagy a tejfehérje-allergiás esetében kérdés ez, hanem egy (még) “egészséges” szervezet esetében. A gluténnal vajon mi a helyzet?
[1] http://www.webbeteg.hu/cikkek/autoimmun_betegseg/17062/a-coliakia-kialakulasanak-megakadalyozasa
[2] http://etelallergiasoknak.hu/blog/?tag=nem-colialias-glutenerzekenyseg