Embertípusok a tej- és gluténmentességhez való viszonyuk alapján

A bejegyzést egy kis mókázással indítanám, senkit nem célom megsérteni, remélem, sikerül egy kis mosolyt varázsolnom az arcotokra. Akkor nézzük is meg, mit takar a poszt címe! Az embereket számos szempont alapján sorolhatjuk különféle csoportokba, lehetnek természetesen átmenetek, hiszen mindenki egyedi és megismételhetetlen 🙂 De a fejemben létezik egy kis rendszer, ami az embereket a “mentes” élethez való viszonyuk alapján rendezi kategóriákba. Íme:

1. Legálisan mentes életet élő, azaz “papírja” van róla, hogy gluténérzékeny, laktózérzékeny, vagy éppen tejfehérje-allergiás. Leletével bizonyítani tudja, hogy ő tényleg nem holmi trendből vagy kedvtelésből nehezíti meg saját és ezáltal szűkebb és tágabb környezete mindennapjait, hanem sajnos tutira ebben a kellemetlen kórságban szenved, nem tehet mást tünetmentessége és egészsége érdekében.

2. “Illegálisan” mentes diétát folytatók. Na, ők azok, akik pl. NCGS-ben (nem cöliákiás gluténérzékenységben) szenvednek, talán én is. Ugyanazokat a tüneteket produkálják, mint a “jogtiszta” gluténérzékenyek. Nem könnyű helyzet, mivel van tünet, de orvosi diagnózis meg nincs, mivel (még) semmilyen vizsgálat útján nem diagnosztizálható. (Kivéve a biorezonanciás vizsgálatot, de az egy más kategória). Ez egy igazi megfejtésre váró talány. Azért is nehéz, mert sok esetben a környezetnek is magyarázkodhat az illető, hogy márpedig ő akkor is rosszul van, és mindenféle kellemetlen tünetei vannak, ha glutént fogyaszt. Természetesen ez hasonlóan működik a tejjel kapcsolatban is, hiszen nem ritkán előfordul, hogy az allergiateszt eredménye negatív, tünetek mégis vannak.

3. Egyáltalán nem gluténérzékeny vagy tejallergiás személyek.

Őket további alcsoportokra bonthatjuk:

A „lesz*rom típus”. Nem érdekli ez az egész téma, ezért annyira nem is informálódik, hogy valami határozott véleménye legyen. Nincs ezzel baj, legalább nem alkot véleményt olyan dologról, amihez nem sok köze van.
A toleráns. Szóval jellemzője a toleráns hozzáállás az ételintoleranciához 🙂 Ő az aki, közvetlenül nem érintett a dologban, viszont hozzátartozója, barátja vagy jó ismerőse igen. Esetleg mégsem, csak egyszerűen tájékozott a témában és tudja, hogy sokan nem merő szórakozásból választják a diétát. (Ez utóbbi típus viszonyt meglehetősen ritka.)
A trendi. Ő márpedig akkor is gluténmentes és/vagy laktózmentes termékeket vásárol, mert csak. Mert az trendi. Mert ha drága, akkor biztos egészséges is. Ismer másokat, akik nem gluténérzékenyek, mégis mentes termékeket esznek, és szépek és karcsúak. Ha ő is így tesz, akkor ő is szép és karcsú lesz. És a celebvilágban is van erre példa, tehát akkor ez csakis követendő minta lehet!
Az egészségtudatos. Sokat tájékozódott. Cikkek tömkelegét olvasta már a témában, amelyek felnyitották a szemét arra vonatkozóan, hogy a glutént és/vagy a tejet tartalmazó ételek elhagyása milyen pozitív hatással bír az egészségre. Megfontoltan úgy döntött, hogy szeretné ezt a saját bőrén megtapasztalni. Pozitív tapasztalatok birtokában úgy gondolja, hogy életmódot vált.
A szkeptikus. Nem igazán érti, mi ez a hisztéria a tej és a glutén körül. Az agresszívabb típus szerint nincs is olyan, hogy ételallergia vagy ételintolerancia, ezek a fogalmak csak arra lettek kitalálva, hogy egy virágzó iparág épüljön a mentes mánia köré. Ennek a típusnak a megengedőbb alcsoportjába tartozók azért azt hajlandóak elfogadni, hogy léteznek eme kórképek, de abban biztosak, hogy nagyon-nagyon ritka dologról van szó, tehát a diétázók zöme a trendi kategóriába tartozik.

Jómagam is több kategória “tagja” vagyok. A tejjel (tejfehérjével és laktózzal) kapcsolatban “egyeske” vagyok, a gluténnal kapcsolatban kicsit bonyolultabb a helyzet, jelenleg 2-es, aztán majd kiderül, itt maradok-e vagy sem. Kifejtem bővebben, mit is jelent ez pontosan. Amíg nem voltam érintett ételallergia- és intolercia szempontjából, a 3-as csoport első altípusába tartoztam. De azért időnként kikerekedett a szemem, mennyi mindenen szerepel a “mentes” felirat!

A tusfürdőm is gluténmentes, narancsos egyébként, bár a meggyes ajakírommal ellentétben ezt még nem szerettem volna megkóstolni.

Mindenesetre ez az információ fel van tüntetve rajta, mivel ha már úgyis bio, öko, vegán, meg hipoallergén, akkor már miért ne legyen gluténmentes is. Azért azt megjegyzem, nem azért vettem meg ezt a tusfürdőt, mert trendi akarok lenni, és nem a gluténtartalom volt a fő szempont a kiválasztáskor, hanem csupán ezt tűnt ideális választásnak a hiperérzékeny bőrömre az összetevők alapján.

A sok duma után most már végre térjünk a lényegre!

Vajon miért kellene nekem a “gluténkérdéssel” foglalkoznom?

Egyrészt szeretnék személyesen, saját tapasztalatok által megbizonyosodni róla, hogy van-e valami komolyabb oka annak, hogy egyre többen kezdik kizárni az étrendjükből ezt az ételcsoportot, vagy csak egyszerűen egy hóbortról van szó (?). Kihangsúlyozom, NEM a cöliákiásokra gondolok, az ő esetükben nyilván egyértelmű, hogy egy olyan betegségről van szó, ami kizárólag a diétával kezelhető.

Én ugyan megfelelő kísérleti nyúl vagyok?

Alkalmas vagyok arra, hogy a tesztalany szerepét magamra öltsem, mivel orvos nem diagnosztizálta nálam a problémát? Cöliákiás gluténérzékenységem – mint korábban írtam – orvosi diagnózis alapján nincs. Alapfeltevésem, ha tényleg olyan egészséges a gluténmentes élet, akkor meg kell bizonyosodnom a mentesség áldásos hatásairól a szervezetemre, egészségemre és az egész közérzetemre nézve. Természetesen, ha nem vélek felfedezni efféle pozitív élményeket, akkor hosszú távon nem fogok önmegtartóztatást gyakorolni a gluténnal kapcsolatban is.

De itt jön a DE…

Arról korábban már írtam, hogy bár orvos nem diagnosztizálta nálam a cöliákiát, természetgyógyász viszont nem cöliákiás gluténérzékenységet (azaz NCGS-t) állapított meg biorezonanciás vizsgálattal. (Erről még blogom indulásakor írtam a Barátom és ellenségem: a tej című bejegyzésben). Mi az, hogy nem cöliákiás, és miféle biorezonancia? Az NCGS-ről az Ételintoleranciám van, de negatív a teszteredményem? című posztban találsz némi információt, de akár egy külön bejegyzést is megér majd a tárgyalása, mert elég sok rejtély övezi a jelenséget. De most dióhéjban legyen elég annyi, hogy a gluténérzékenység egy kevésbé súlyos, nem autoimmun formájáról van szó, amelynek ugyanazok a tünetei vannak, mint a cöliákiának, viszont orvosi eszközökkel nem diagnosztizálható. A biorezonanciás vizsgálatról pedig most röviden annyit mondanék, hogy egy ősi kínai gyógyászatra alapozott módszer, tulajdonképpen egy teljes állapotfelmérés, amelynek során többek között fény derülhet különböző egészségügyi problémákra, hajlamokra, allergiákra, fertőzésekre. Mint korábban írtam, azért alapozni nem mertem erre az eredményre. Nem zárkózom el a dologtól, de nem is mondanám, hogy vakon bízok benne. Mindenesetre egy kezdő lökés volt, hogy utánajárjak az egészségügyi problémám okának, és az eredmények részben már bebizonyosodtak.

A lényeg tehát az, hogy a természetgyógyász szerint NCGS-em van, tehát gluténtartalmú termékeket sem lenne szabad fogyasztanom. Az enyhén szólva renyhe emésztésemmel kapcsolatos probléma a tej kiiktatása után is fennállt. A puffadás jelentős mértékben a tejnek volt köszönhető, hiszen ez a probléma megoldódott, és mint már említettem, a bőrömön is megtapasztaltam a látványos javulást. Még a tenyerem állapotát meg az emésztésemet kell helyrepofozni, és akkor megnyertem a csatát! A tenyeremre majd később, egy másik bejegyzésben visszatérek, eddig nem tudtam rájönni, hogy valóban a fémmel van a gond, vagy valami mással. Az emésztésemre viszont netalántán lehet a gluténmentesség a megoldás (?) Gondoltam, ezt csak akkor fogom megtudni, ha kipróbálom.

Tehát lehet, hogy mégsem én vagyok a megfelelő kísérleti alany annak megállapításában, hogy egy olyan ember közérzetében, egészségi állapotában is javulás tapasztalható-e, aki nem gluténérzékeny. Merthogy fennáll annak az esélye, hogy ilyen problémám is van. A gasztroenterológusnak is felvetettem az NCGS lehetőségét, arra hivatkozván, hogy tésztaételek után különösen felpuffadok. Ekkor javasolta, hogy a tejmentes diétázós, majd terheléses időszak után tartsak 6 hét gluténmentességet, majd pedig fogyasszak 6 hétig glutént. Azt pedig nyilván meg fogom tapasztalni, hogy érzek-e különbséget a két időszak állapota között.

Ha semmiféle változást nem tapasztalok, akkor a kérdés – reményeim szerint – el van döntve, nincs szükségem további diétára. (Bár megjegyzem, tudom, hogy a glutén kb. fél év alatt tisztul ki a szervezetből teljesen, bár ez egyéni dolog. De a doktornőnek biztosan megvolt rá az oka, hogy 6 hetet javasoljon, gondolom, ennyi idő alatt is kellene történnie érezhető pozitív változásnak).
Ha esetleg csak egy közérzeti javulás történik, akkor úgy gondolom, nem valószínű, hogy gluténérzékeny lennék, bár mindenesetre elgondolkodtató, mennyire tesz jót a glutén egy egészséges ember szervezetének.
Ha viszont mondjuk az emésztési gondjaim megoldódnak, akkor az már elég gyanús!

Elárulom, már nyakig benne vagyok ebben a diétában (is). Ígérem, később nyilvánosságra hozom a tapasztalataimat, addig is jövök majd receptekkel, egyéb írásokkal! 🙂