Kezdjük azzal, mennyi esély van arra, hogy ne csak a szemeim legeljenek az étteremben?
Egészen csekélyre csökkentek az esélyeim, bár az esetek döntő többségében itthon főzök. De azért időnként alakulhat úgy az ember napja… Az még hagyján, hogy bedobok a retikülbe egy itthon összedobott tejfölmentes tartármártást (erről Tartárszósz a retikülben című írásomban olvashatsz bővebben). Még az is belefér, hogy itthonról viszem a nikkelmentes fogantyúval felszerelt evőeszközöm. Valahol esetleg még tej-és gluténmentes ételt is kapok (bár már itt is rezeg a léc), de hogy ne legyen benne paradicsom, mogyoró, hüvelyes, hagyma és a többi ötven tiltólistás összetevő, hát… szinte tényleg csak a sült csirke és rizs kombója maradt! De az is biztosabb, ha itthon készítem el. De sebaj, mindent a nemes cél érdekében!
Az előző, Nikkelmentes diéta? Ki hallott már ilyet! című bejegyzésemből kiderült már, tulajdonképpen mit is jelent a nikkelmentes, pontosabb kifejezéssel élve nikkelszegény diéta. Röviden összefoglalva azt kell tudni erről, hogy az egyébként is nikkelallergiával küszködőknek javíthat jelentősen az állapotán, ha kizárják az étrendjükből a magas nikkeltartalmú ételeket (pl. a kakaót, mogyorót, paradicsomot, magvakat és sok más egyéb ételt). Kizárólag abban az esetben érdemes alkalmazni, ha nem szünteti meg a fémmel való érintkezés elkerülése a bőrpanaszokat.
Azt ígértem, hogy ebben a bejegyzésben elárulom, milyen tényezők nyitották fel a szemem, illetve motiváltak arra, hogy magam is kipróbáljam ezt!
- A Béres Csepp esete
TUDTAD-E? A Béres Csepp fémallergia esetén nem alkalmazható!
A Béres cseppen a fenti figyelmeztetés igencsak szöget ütött a fejembe, talán ez volt a legelső jel, ami megadta a kezdő lökést arra vonatkozóan, hogy kicsit kutakodjak a témában. Elolvastam néhány cikket az interneten az élelmiszerek nikkeltartalmáról, illetve a nikkel allergia szindrómáról. A tenyeremmel kapcsolatban az allergológus már a tünetek alapján meg volt győződve, hogy fém okozza a tüneteket, majd az epicután teszt alapján az allergia be is bizonyosodott.
Mindent elkövettem, hogy ne érintkezzek fémekkel: lecseréltem az evőeszközöket, vinyl kesztyűben mosogatok hónapok óta. Sőt, sokszor az ajtókilincset is a pólómba „csomagolva” fogom meg. Ennek ellenére a tenyerem olyan, mint egy rinocérosz bőre, hámlik a felső bőrréteg, és egyfolytában véres repedések tarkítják, ami sokszor nem kis fájdalommal jár. Több potenciális kiváltó ok megfordult a fejemben, de a kis elméleteim kezdtek lassan a tapasztalataim alapján megdőlni. Magamnak is alig akartam bevallani, hogy megfordult a fejemben a nikkel allergia szindróma, azaz, hogy ezekért a kellemetlen tünetekért a nikkeltartalmú ételek is lehetnek akár a felelősek…
Sajnos nem kevés étel van a tiltott gyümölcsök listáján, egy tej-és gluténmentes diéta mellé ezt már nem igazán kívánja az ember. Hacsak nem mazochista. Én inkább hedonista vagyok az ételhez való viszonyom alapján, ám nem sokra megyek ezzel a hozzáállással, hiszen ha ebbe a diétába is belevetem magam, akkor lassan két kezemen meg tudom számolni, hogy mit ehetek. Ugyanis rengeteg zöldség és gyümölcs is tiltott, ráadásul a süthető sütemények palettája is jelentősen csökken. Az még „könnyűszerrel” megoldható, hogy az édes ínyencség tej-és gluténmentes legyen. De nem kínálkoznak aranytálcán a lehetőségek, hogy mindemellett kakaót, mogyorót, diót, margarint és számos gyümölcsöt nélkülözve készítsek valami finomságot… Csak halogattam a diétát, és próbáltam kicsi megfeledkezni arról, amit a témában olvastam. Természetesen reménykedtem, hogy biztos csak „benyeltem” valami nyomokbanos terméket, azért vagyok még mindig ekcémás. Vagy csak egyszerűen az időjárás, meg a stressz, meg a hajlam, meg anyámkínja, ami miatt lehet, hogy mindig az is maradok valamennyire…
Telt-múlt az idő, aztán történt valami, ami miatt úgy döntöttem, meg kell próbálnom!
- Mi mindenre jó a bloggerkedés?
Nemrégiben a blog Facebook oldalán érkezett egy üzenetem egy segítőkész, kedves sorstársamtól. Ez a lány leírta, hogy a blogomon olvasott az ekcémámról és a tenyerem állapotáról, és ő is szenvedett ugyanezzel a tünettel. Megírta a saját esetét, ami egy igazán tanulságos történet, ezúton is köszönöm neki, hogy megosztotta velem. A bőrgyógyász nem tudta kideríteni, hogy mi lehet a kiváltó oka a tenyerén lévő viszkető, véresre repedezett terület jelenlétének, viszont ő az internetes kutatásai során rálelt erre. Rádöbbent, hogy rengeteg olyan ételt fogyasztott, amelyeknek magas a nikkeltartalma, próbaképpen elkezdte a nikkelszegény étrendet követni. Már egy hét múlva látványos eredményt ért el, és lassan meg is szűnt a bőrproblémája. Egy év diéta után teljesen tünetmentessé vált! Ami még érdekes, hogy ő hívta fel a figyelmem arra az információra is, hogy
- vashiányos állapotban, illetve szoptató anyák esetében nagyobb mértékben szívódik fel a nikkel,
- és különösen a kézen jellemző a bőrgyulladás ebben az esetben. A szakirodalmak (a listát lásd az előző poszt végén) megerősítették ezeket az információkat. Igaz, hogy már évek óta szenvedek az ekcémától, a tenyeremen viszont valóban a szoptatás ideje alatt jelent meg nekem is.
Ez a történet adott nekem erőt ahhoz, hogy végre rászánjam magam a magas nikkeltartalmú ételek kizárására az étrendemből!
És akkor most egy évig ki kell bírnom csoki nélkül?
Merthogy ugyebár a kakaó az egyik legveszélyesebb élelmiszer a bőrömre nézve, ha valóban nekem is ez a problémám. Ez majd a későbbiekben kiderül. Első lépésként megvárom, hogy elteljen ezen az étrenden élve kb. másfél hónap, és meglátom, hogy tapasztalok-e javulást!
A továbbiakról folyamatosan hírt adok, kövess Facebookon, nehogy lemaradj az eseményekről! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: