Kirándulás ételallergiával

Ez egy olyan bejegyzés lesz, ahol sajnos abszolút nem dicsekedhetek azzal, mennyire előrelátóan, megfontoltan viselkedtem, inkább az ellenkezője volt jellemző rám egy-két esetben. De sebaj! Itt vagyok, és még nem haltam éhen. Ez a poszt azért készült, hogy figyelmeztessem a hozzám hasonlóan meggondolatlanokat, a kezdőket, és azokat, akik első kirándulásukra, kiruccanásukra készülnek ételallergiásan. Biztosan vannak sokan olyanok is köztetek, akik már túl vannak ezen a kérdésen, és tisztában vannak vele, hogy milyen óvintézkedésekre van szükség, illetve mennyire fontos, hogy időben kiderítsük, milyen lehetőségeink vannak akár egy ebéd eltöltésére. Viszont vagyunk jó néhányan, akiknek ez talán egy új élethelyzet, amire érdemes előre jól felkészülni!

Két alkalommal voltam eddig félnapos, illetve majdnem egész napos családi programon, amióta diétázom. Hosszabb (egy hetes) kimozdulásra majd csak júliusban készülünk “új állapotomban” először, addig még van időm feltérképezni a célkörnyéket. Természetesen felkészültebb leszek, mint a szóban forgó két alkalommal, hiszen egy egyhetes nyaralás azért már emberesebb időtartam ahhoz, hogy sült krumplin és pufi kukin (egyszóval pukin) éljek.

Ott hibáztam, hogy úgy gondoltam, egy nap nem nap, egyébként is majdcsak lesz valahogy, hiszen biztosan mindenütt van egy szelet sült csirke rizzsel vagy akár egy gyros tál. Rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Legutóbb egy nagy zacskó puki mentett meg! 🙂

Sajnos ezeken a kirándulóhelyeken – esetemben Ópusztaszer és szegedi Vadaspark – a park területén üzemelő büfékben a sült krumplin kívül nem volt – legalábbis abban az időpontban – semmilyen étel, ami ne tartalmazott volna tejszármazékot és/vagy glutént. Hamburger, rántott hús, rántott sajt és szendvics volt a felhozatal, így hát a sült krumpli mellé csak egy kis pislogás meg puki (a pufi kuki!) jutott. Kibírtam, de nem esett jól, na! 🙂

Ebben a posztban a rövidebb (egynapos) kirándulásokra szorítkozom, később fogok beszámolni arról, hogyan készülök fel egy hosszabb nyaralásra. Nézzük, mit érdemes magunkkal vinni, ha elhagyjuk kis hajlékunkat!

Alapszabály, hogy amennyire csak tudsz, nézz utána, hogy milyen étkezési lehetőségek vannak a környéken, amelyek a te diétáddal is összeegyeztethetőek!
Ha étteremben eszel, akkor mindig kérdezd ki alaposan az ott dolgozót az ételek allergéntartalmáról és az elkészítés módjáról!
- Az elkészítés módja azért is fontos, mert egy ártalmatlannak tűnő ételben is ott rejtőzhet a fehér kísértet! Többek között a tepertő készítésekor is használnak fel tejet, sőt, előfordulhat, hogy a rántott húst is tejbe áztatják a panírozás előtt.
- Ha a “nyomokbanos” dolgok is problémát okoznak, erre is érdemes kitérni, de az a biztos, ha inkább csomagolsz hazait!
Ha bizonytalan, hogy meg tudod-e oldani a “biztonságos” falatozást, akkor inkább üss össze magadnak valamit otthon, és csomagolj útravalót egy csinos kis uzsidobozba!
- Gyors megoldás akár egy egyszerű pácba forgatni egy adag csirkemellet, és néhány óra múlva minigrillen vagy serpenyőben megsütni. Akár egy gyors zacskós rizst is főzhetsz mellé. Itt is találhatsz egy jó tippet!
- Ha esetleg nem szeretsz konyhaművészkedni, vagy még ennyi időd sincs, akkor süthetsz grillkolbászt, és csomagolhatsz mellé 1-2 szelet “mentes” kenyeret! Az én kedvencem a Wiesbauer grillkolbász, ami glutén-, laktóz-, és szójamentes, és a Sparban és Auchanban is kapható!
Vigyél magaddal néhány életmentő rágcsálnivalót, édességet! Ahogyan sokan tapasztaltuk, nem mindenütt könnyű tej- vagy akár gluténmentes sós vagy édes rágcsálnivalót találni!
- Az én kedvenc sós rágcsálnivalóm a ketchupos Pom-bär és a paprikás Császári csemege. (A Pom-bär ketchupos változata tejmentes, glutént nyomokban tartalmazhat, nálam a glutén esetében a nyomokkal szerencsére nincs gond. A Császári csemege glutén- és laktózmentes, a termékleírás alapján pedig tejmentes is).
- Édességek közül javaslom a Naturbit glutén-, tej-, szója- és tojásmentes édességeit, nekem a Pilóta kekszre hajazó Uzsi keksz és a kókuszos sütemény is kedvencem.
Ha bármilyen gyógyszerre lehet szükséged akár csak ritka esetben is (antihisztamin, rohamoldó szer, vagy akár laktáz enzim tabletta), akkor feltétlenül rakd el!
Ha beültök valahová kávézni, vigyél magaddal “kávéfeltétet”! Kivéve akkor, ha mindenféle tejhelyettesítő nélkül iszod a kávét. Elég nagy rá az esély, hogy nem fognak növényi tejek széles választékával várni a bárban, kávézóban, büfében, vagy étteremben, ahol megpihentek. Én pl. tejporral ittam, így kókusztejporra váltottam, szinte nem is érzem a különbséget! De be tudsz szerezni pl. növényi tejet is 2 decis kiszerelésben, ha annyira fontos, hogy ne “üresen” idd a kávéd.
Ha te is odáig vagy a mártásokért, akkor csúsztass a táskádba egy kis tubusos majonézt is! Az a típus vagyok, aki nem hajlandó “kopaszon” megenni a sült krumplit, hiszen élvezeti értéke számomra akkor van, ha tudom mibe tunkolni. A majonézek nagy része ugyan tejmentes (de pl. a Hellmann’s Light majonéz tartalmaz tejport), viszont sosem lehet tudni, hogy milyen eredetű majonézt használ egy-egy vendéglátó egység, talán mi nem is igazán ismerjük. Az összetevőket felolvastatni vagy a terméket elkérni és végigpásztázni pedig csak akkor szeretném, ha nagyon muszáj. Nekem kényelmesebb, ha ott lapul a kedvencem a retikülben, és akkor bátorkodom kérni egy gyros tálat öntet nélkül. Ennek részleteiről régebbi, Tartárszósz a retikülben című posztomban olvashatsz.

Okos ember más kárán tanul, hát mit mondjak, én a sajátomon is szoktam. Viszont az vigasztal, hogy így igazán nyomatékos az a lecke! Ti legyetek okosabbak nálam…