Ha az „utazni szeretés” szenvedélybetegség, akkor a mi kis családunkat lehetetlen kigyógyítani ebből a nyavalyából! Én és a férjem már kettecskén is túlfűtöttek voltunk utazások terén, ez az attitűd pedig mintha átragadt volna csemeténkre is…
A tavalyi nyár volt számomra az egyik legemlékezetesebb, már csak azért is,
☼ mert ez volt az első, amikor már családként, az akkor 9 hónapos kicsi lányunkkal világot láttunk, és
☼ nem utolsósorban az adta ennek a feledhetetlen kiruccanásnak a pikantériáját, hogy mindannyian először fürödtünk tengerben!
Jómagam 30 évemmel a hátam mögött nem dicsekedhettem még azzal, hogy csobbantam volna benne… Bár egészen közelről – kutyafuttában – láttam a Balti-tengert, egy másik alkalommal pedig egy pohár forró Coldrex ital társaságában, sállal a nyakamban mártóztam meg bokától (!) lefelé az Északi-tengerben. Voltaképpen úgy alakult, hogy nem sikerült úgy igazán lubickolnom egyikben sem. A múlt év nyara kiváló alkalom volt arra, hogy férjemmel pótoljuk ezt a hiányosságunkat, kicsi lányomnak pedig szintén remek lehetőség, hogy örökre a szívébe zárja ezt a hatalmas, kiapadhatatlan medencét. Ezúttal az Adriai-tenger felé vettük az irányt, az Opatija városához közeli Preluk-öbölben töltöttünk el egy csodálatos hetet…
A teljes tartalmat IDE KATTINTVA éritek el!
Ez az írás az “Életem legjobb nyara” című pályázaton első helyezést ért el! A pályázatot a Mert utazni jó, utazni érdemes… blog szervezte.
A zsűri véleménye: “Számomra mindig megható, amikor családos történetekről hallok. Pláne, ha vagány szülőkkel találkozom, akik nem félnek az álmaikat valóra váltani gyerekkel sem. Gondoljunk bele, milyen szuper talpraesett ember lesz ebből a gyerekből, aki már gyerekkorában is utazik.” (Dankó Zsuzsanna)
És még néhány kép élményeinkről:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: