Tejallergiások kánaánja: Krisna-völgyi búcsú

A Krisna-völgyi búcsúról egyetemi éveim alatt hallottam először, ugyanis volt egy általánosan művelő kurzusom „Újabb vallási mozgalmak Magyarországon” címmel. A beadandó dolgozatom témájául a „krisnásokat” választottam, így tanulmányozásuk közben bukkantam rá arra az információra, hogy létezik a Balatontól délre, Somogyvámos falu külterületén egy kis öko-közösség. Ennek már körülbelül tíz éve, azelőtt még csak nem is hallottam erről a csodával határos jelenségről. Természetközeliség, önfenntartás, környezetbarát technológiák a háztartásban, béke, lelki fejlődés – ezekbe a címkékbe botlik az olvasó, ha Krisna-völgy, azaz az Indiai Kulturális Központ és Biofarm honlapjáról szeretné megtudni, miről is szól ez a hely tulajdonképpen. Ezek a jelzők nem véletlenül szerepelnek itt, mindezek jelenlétét valóban megtapasztalja az, aki ide látogat.

A Völgy már akkor felkeltette az érdeklődésem, amikor először olvastam a béke kis szigetének létezéséről, bár bevallom, nekem bizonyos dolgokban túl szigorúnak tűnik az itt lakók életformája. A kis reggeli kotyogós kávémról nehezen mondanék le egy koffeinmentes változatért cserébe, bár valóban sok más dolog van itt, ami kárpótolhatja az embert. Az ételeiken például nagyon szívesen „tengődnék” az évnek akár minden napján! Jó ideje felmerült már bennünk a férjemmel, hogy valamikor felfedezzük ezt a vidéket, de egészen mostanáig vártunk a megvalósítással. Az idén nyáron épp Balatonföldváron és környékén töltöttünk el egy hetet, ráadásul a nyaralás utolsó napja egybeesett a Krisna-völgyi búcsú első napjával. Mivel csak néhány tíz kilométer választja el a két települést, adta magát a helyzet, hogy most feltétlenül meg kell ejtenünk hazafelé úton ezt a rég megálmodott kirándulást! A vége az lett, hogy aznap délután nagyon gyorsan foglaltunk a közelben szállást egy éjszakára, hiszen a belépőjegy a rendezvény mindhárom napjára szól.

Itt mindent megtaláltunk, amire egy kikapcsolódni vágyó kis csapatnak szüksége van: egy hatalmas arborétumot tóval és dombbal, amit ha megmásztunk, máris a búcsúi vásár forgatagában találtuk magunkat. Zenét, előadásokat, különféle programokat, szemet gyönyörködtető kézműves termékeket. Jó hangulatot, ízletes ételeket, és ami szempontunkból a legfontosabb: sok-sok tejmentes fogást! 🙂

Akkor térjünk a lényegre!

Hogyan étkeznek Krisna-völgy lakói?

Alapvetően lakto-vegetáriánus (a növényi táplálékokon kívül a tejtermékeket – de tojást nem – megengedő) és vegán (mindenféle állati eredetű táplálékot, azaz a tejtermékeket és tojást is nélkülöző) ételeket kínál az étterem, rendezvényen kívül is. Ezért mindenképpen rá kell kérdezni, melyik fogás nem tartalmaz tejtermékeket.

Gluténmentes fogásokat is találhatunk, több ételt készítenek pl. sárgaborsóliszttel, rizsliszttel. Akinél problémát okoz, ha az étel nyomokban glutént tartalmaz, akkor bizony elővigyázatosságra van szükség, mindenképpen egyeztessen az elkészítés módjával kapcsolatban. Amikor a tejre rákérdeztem az étkező helyeken – jelezvén az allergiám -, mindig mindenkitől azt a választ kaptam, hogy egyik ételük sem tartalmaz tejszármazékot. Ezek szerint szerencsém volt, és a rendezvény idejére kizárólag ilyen ételekkel készült az étterem. De egy „völgylakóval” beszélgetve megtudtam, hogy egyébként vannak olyanok a Krisna-hívők között, akik az állati eredetű táplálékok közül tejtermékeket fogyasztanak. Mivel tojás nem szerepel az étrendjükben, kijelenthetem, hogy tej-, illetve tojásallergiásoknak igazi kánaán ez e hely étkezés szempontjából! Aki pedig hiányolja a húst, azt megnyugtatnám, hogy a férjem is tartott a hús hiányától, ezt az érzést viszont gyorsan elfeledtette vele is az ínycsiklandó fűszerezés, a változatos, színes, ízletes, szaftos fogások! Olyannyira, hogy velem együtt alig várta ugyanitt a második „mentes”, de annál gazdagabb ebédet! 🙂

Milyen ételek kínálkoztak a búcsú ideje alatt?

Több helyszínen lehetett étkezni: volt büfé, látványkonyha, palacsintázó, fagyizó, pizzázó és a Govinda étterem (szintén a szabadban egy többszáz főt befogadó nagy sátor). Az étterem rendezvényen kívül is működik: május 1-től október 1-ig 11-től 17:30-ig várja a látogatókat.

A szabdzsi indiai főétel, zöldséges, szaftos és fűszeres egytálételek gyűjtőneve, számtalan fajtája létezik. Mi konkrétan kétfélét próbáltunk ki, az egyik alapja egy fűszeres szósz volt, borsóval, paradicsomkockákkal és tofuval gazdagítva; a másik pedig egy borsós-krumplis szabdzsi volt egy „pörköltes” jellegű szafttal. Más típusú, kevésbé szószos, egyéb zöldségeket tartalmazóakat is lehetett kapni, nekünk az előző volt ránézésre a legszimpatikusabb!

Pakórák: Bundában sült zöldségek, ezeket sárgaborsó-liszttel készítették. Volt köztük karfiol, cukkini és nyársra húzott változat, amely több különböző zöldséget tartalmazott.
Köretek:
- Rizs: a szabdzsi mellé nagyon jól passzol köretként.
- Sült krumpli: a pakóra mellé tudom elképzelni, de valahogy nagyon nem kívántuk a sült krumplit ezekhez a finomságokhoz, maradtunk a szószos-fűszerek fogásoknál. Meg egyébként is: sült krumplit minden sarkon vehet az ember!
- Puri: indiai kenyérféle.

Csatnik: édes-csípős mártások, amelyek hasonló jellegűek, mint a lekvár, de annál jóval darabosabbak. Számos változata van, akár paradicsomos, vagy almás, banános-barackos és sorolhatnám. A pakórához is kiváló mártogatós, de nekem annyira ízlett, hogy magában kanalaztam.

Dhál: az indiai krémleves, de nekem ez már a főzelék határát súrolja a sűrűsége miatt. Mungóbabból készült dhált ettünk, közepén egy kis csokor rizzsel tálalták.
Sütemények, édességek: sajnos gluténmentes változatot nem találtam, de minden süteményük tejmentes volt. Akik szeretik a „tejes”, de tejmentes, azaz habos-babos süteményeket, a gyümölcsös és egyben krémes példányokat, azok nem fognak csalódni!
Gyorsételek: a sült krumplin kívül is volt néhány gyorsabb, olcsóbb fogás, ha akár két főétkezés között megéhezett az ember, pl. főtt kukorica is kapható volt a büfében.
Tejmentes palacsinta: külön sátorban kókusztejjel készült palacsintákat kínáltak. (Ezt nem próbáltam, ezért nem tudom, hogy esetleg gluténmentes-e. De biztos, hogy tej- és tojásmentes!
Pizzák: nagyon gusztusos vegán – tehát tejmentes – pizzákat is készítettek külön sátorban. Szívesen megkóstoltam volna, de ezek nem voltak gluténmentesek.

Tejmentes fagyik: számomra ez volt a hab a tortán! Tejmentes, mégis „tejes” fagyik! Tehéntej helyett ugyanis kókusztejjel készültek, ráadásul kávés és kókuszos változatban kapható csavart fagyiról van szó. Lehetett tölcsérben, pohárkában, sőt kürtős kalácsban is kérni! Pont nekem találták ki, hiszen az a típus vagyok, aki még te(l)jes életében a gyümölcsfagyikból is csak a joghurtos változatot szerette igazán, és persze kísérőnek mindig kellett egy tiramisu, kávé vagy vanília.

Már csak annyit jegyeznék meg, hogy kellőképpen kitombolták magukat az ízlelőbimbóim, hát még ha csak a tejre kellett volna figyelnem… 🙂 Így azt mondom, ha bárki a környéken jár és szereti a gasztrokalandozásokat, vagy akár célzottan szeretné jövőre meglátogatni a búcsút, akkor csak bátran!

Hare Krisna! 🙂