Forrás: pixabay.com
Most néhány napra szüneteltetnem kellett az írást, hát… nem könnyű kibírni, hogy ne hódolhassak kedves hobbimnak!
Még jelen bejegyzés megírásakor is megpróbálom a jobb kezem sajgó középső ujját kivonni a forgalomból, és ennek a kéznek csupán a mutatóujját használni. Ne gondoljatok semmiféle Pinokkió-szindrómához hasonló jelenségre, mint egyik kedves barátnőm, amikor megtudta, hogy pont az az ujjam problémás. Nem, nem azért büntetett meg a sors, mert túl sokszor mutogattam a „kabbeujjam” a számomra ellenszenves megnyilvánulásokra való reflektálásképpen!
Forrás: pixabay.com
Hát akkor mi történt pontosan?
Nagyjából másfél hete nyaralásunk idején egy délutáni szieszta közben arra lettem figyelmes, hogy a jobb kezem mutatóujja középső ujja sajog és be van dagadva. Azért is volt érdekes a dolog, mert semmilyen előzményt nem véltem észrevenni, nem volt tudomásom sem rovarcsípésről, sem egyéb más kiváltó okról. Csak heverésztem szépséges hotelszobánk ágyikójában, és egyik pillanatról a másikra ért a felismerés: az a bizonyos ujj bizony egyre inkább kezd egy hurkára hasonlítani, holott néhány perce még az égegyadta világon semmi baja nem volt!
Első gondolatom az volt, talán mégis megcsípett valami, de olyan sunyi módon követte el az a kis rovar, hogy észre sem vettem a nagy kirándulás hevében! Vártam néhány napot, de nem akart múlni az ujjdagadás, türelmes voltam pontosan egy hétig. Az világos volt, hogy gyulladással állok szemben, hiszen egészen a tenyerem közepétől a középső ujjam hegyéig éreztem a fájdalmat, amely leginkább ennek a területnek a tapintásakor volt erős. Már kezdett gyanússá válni, hogy a kézekcémámmal lehet összefüggésben a dolog, de nem voltam benne biztos.
Nos, egy hét letelte után úgy gondoltam, talán nem fog magától helyrejönni az ujjam, nincs más választásom: irány az orvos! Kivártam szépen a sorom a háziorvosnál. A doktor úr megvizsgált, és megállapította, hogy valóban összefüggés van a kézekcémám és a középső ujjam állapota között.
Az ekcémás bőrnek ugyanis sérült a természetes védőrétege, így sajnos könnyen behatolnak az allergének és baktériumok, ez pedig gyulladásos reakciót eredményez. Az ekcémával szerencsére másokat nem fertőzhetek meg (szóval nem kell tőlem félni!), de sajnos előfordulhat felülfertőződés. Ennek fő oka, hogy iszonyatosan viszket – akinek ismerős a probléma, az nagyon jól tudja ezt -, és a vakarózással könnyen felsérthetem a bőrt. Így sajnos előfordulhat a baktériumokkal történő felülfertőződés. A doktor úr antibiotikumot írt fel, illetve gyulladásgátlót, valamint bőrfertőzés helyi kezelésére szolgáló, gyulladásgátló krémeket. Emellett a kezem pihentetését is előírta, tehát amíg nem nyeri vissza az a bizonyos középső ujj az eredeti formáját, addig nem igazán szabad megerőltetnem.
Aki ekcémával küzd, próbálja meg ne vakargatni az érintett bőrfelületeket, mert sajnos ilyen jellegű problémát is előidézhet. Bár én nagyon jól tudom, hogy ez igencsak nehéz…
Egyébként most épp egészen jó állapotban van a tenyerem, nem tudom, mi fog történni, ha a krémes kezelést abbahagyom…
Forrás: pixabay.com
Ó, miért, miért?
Ahh, de nem hiányzott most nekem ez a nyűg… Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Tapasztalom már a javulást, bár még nincs teljesen rendben az én kis hurkás ujjam.
Vagy nem véletlen kaptam ilyen jellegű egészségügyi problémát az élettől, ami pont azt akadályozza meg, hogy éjszakánként saját kis gondolataim tengerébe merülve, laptopommal töltsem az időt?
Az az igazság, hogy ilyen úri hóbortokra – mint blogírás – csak akkor van alkalmam, amikor már lemegy a nap, és örökmozgó Szofink is legalább annyira lenyugszik, hogy ha aludni nem is akaródzik még, de legalább az apjával összebújva képes meccset nézni anélkül, hogy közben kétpercenként átbukfencelne rajta, és a fejére ülne. Tehát nálam az alkotás ideje szinte kizárólag az esti órákban van, merthogy nappal a kis Minitarzanunk mellett lehetetlen bármit is csinálni. Örülök, ha elmosogatok vagy kiteregetek mellette, és épp nem úszik vagy mászik a lakás. Ha esetleg billentyűzetet merek ragadni, akkor azonnal ráugrik csemetém, és valószínűleg szervizben kötnénk ki. Így inkább nem is kísérletezek, hanem fél napokat sétálunk, és maradunk a hinta és a csúszda bűvöletében. A nappali alvás mostanság fél órában kimerül, és sok esetben ezt le is tudjuk, amikor épp sétálunk haza valahonnan. Amikor hazaérünk, az esetek nagy részében az derül ki számomra, hogy imám nem hallgattatott meg, seperc alatt újra ébren virgonckodik a kis hölgy. Így bizony időnként nem árt beiktatni egy-két lazább napot, hogy az esték ne csupán az billentyűk bűvölésében teljenek, hanem kis családom szerető karjaiban is. A nyár igencsak sűrűre sikeredett, sokat kirándultunk, s a távolléteket a dolgos hétköznapok váltották. Olyan igazán pihenős hétköznap nemigen volt mostanában, hát most lesz (?), még ha a kényszer is szülte ezt!
Talán meg kellene állnom egy picit, és csak úgy belerévedni a természetbe? Elfeküdni az ágyon, és élvezni a semmittevést? Bevallom, nekem ez nagyon nehezen megy, de most megpróbálom a hétvége után még egy-két napra lazábbra venni a gyeplőt!
A tervek persze itt zakatolnak az elmémben, szóval ne aggódjatok, lesz még bőven mit olvasni! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: