Forrás: pixabay.com
Mostanában olyannyira eseménydús időszakot éltem, hogy egyszerűen több dolog történt, mint amennyit kapacitásom volt megírni. Így hát vannak olyan kis lyukak a naplómban, amelyeket csak most van (és ezután lesz) alkalmam befoldozni. Írtam arról korábban, hogy jó ideig vígan éltem a kis tejmentes hétköznapjaim, és a tenyérekcémámon kívül szerencsésen megszűnt az összes többi (tizen-egynéhány, tehát nem kevés) területen a nyavalyám. Néhány hónap elteltével viszont egyszer csak ismét megjelent az ekcéma – a tenyeremen kívül – jó néhány helyen, és én kétségbeestem. Nem tudtam mit kezdeni a dologgal, hiszen becsületesen tartottam a diétámat, ennek ellenére egyre inkább ahhoz az állapothoz közelítettem, amiben még előző te(l)jes életemben leledztem.
Az első gondolatom az volt, hogy márpedig diétahiba nem lehet, hiszen én annyira borzasztó szigorúan ügyeltem rá, hogy mit eszek meg és mit vásárolok!? Már-már attól tartottam, hogy esetleg valami más probléma is van, de imádkoztam, nehogy még valami ételcsoportot ki kelljen zárnom az étrendemből… (Éppen eléggé feladta a leckét a tej, a glutén, no meg a magas nikkeltartalmú ételektől is óvakodni kezdtem). A nikkelmentes diétámmal kapcsolatban (mivel nikkelallergiás is vagyok) többek között ebben a bejegyzésben írtam, az is megfordult a fejemben, hogy esetleg nem csupán a tenyerem állapotára vannak kihatással a ezek az ételek, hanem rosszabb ennél a helyzet.
Forrás: pixabay.com
Teljesen megzavarodtam, mi lehet a gond, miközben eszembe jutottak a bőrgyógyász szavai is. Elmondta nekem, hogy az ekcémát számos tényező befolyásolhatja, ronthat az állapoton az időjárás, a stressz, a víz, az izzadtság, bizonyos esetekben különböző allergének (étel, fém)… És természetesen mindenkinél más és más a fő rizikófaktor. Ez rendben is van, de mégis hogy van az, hogy a tejmentes diétám alatt hónapokig feltűnően jó volt (ha nem is tökéletes) a bőröm állapota, majd hirtelen drasztikusan leromlott. Valami mégiscsak nagyon gyanús volt!
Utólag beismertem magamnak is, hogy hiába vigyáztam nagyon, mégsem mondhatom 100%-osnak az óvatosságom. A szigorú diétát ugyebár csak akkor tudod tuti biztosan (ha van ilyen) tökéletesen betartani, ha mindent otthon készítesz magadnak, és csak olyan alapanyagokat vásárolsz, amelyen látod a „mentes” (tejmentes, laktózmentes, gluténmentes stb. – kinek mi) jelölést. (Még ekkor sem 1000%, hiszen bár nagyon ritkán, de előfordul, hogy a gyártó hibázik). A másik lehetőség, ha olyan étteremben eszel, vagy olyan menüt rendelsz, amelyet biztonságos konyhán főznek, ahol az ételed nem szennyeződhet az allergiát vagy intoleranciát okozó termékkel. Mint tudjuk, mindezeket betartani időnként megterhelő, és nem mindig olyan könnyen kivitelezhető, így ha megbízunk más lehetőségekben is, sajnos könnyen az óvatlanság áldozatai lehetünk.
Utólag derült rá fény: én így jártam, egy félretájékoztatás okozta a nagyjából egy hónapig tartó szenvedésem. Nem túlzok, kb. egy hónapon keresztül tartott az egyre elviselhetetlenebb állapot, elborítottak az iszonyatosan viszkető kis piros hólyagok, majd véres repedések.
Forrás: pixabay.com
Nagyon ritkán meg mertem kockáztatni, hogy olyan étteremből vettem, rendeltem ebédet, amelynek nem mentes ugyan a konyhája, de alaposan kikérdeztem az illetékest (?) az ételek összetevőiről és elkészítési módjáról. A liszt ugyan száll, a tejszármazékok már azért nehezebben, de ha odafigyelnek, és nem sütik pl. a rántott sajt olajában a csirkémet, és nem szedik a tejszínes merőkanállal a levesem, akkor valószínűleg nem lesz problémám. Bíztam ebben a bizonyos étteremben, amikor mertem gyros tálat rendelni tőlük, természetesen joghurtos öntet nélkül. Ráadásul még arra is rákérdeztem, hogy pácolják-e esetleg joghurtban a gyros húst. Számomra megnyugtató, azaz nemleges választ kaptam. Aztán valóban ezekben a napokban kezdett drasztikusan romlani a helyzet, én viszont annyi minden másra gondoltam. Esetleg olyan terméket vehettem mégis, ami nyomokban tejet tartalmazhat, vagy valami egészen más problémáról van szó?
Körülbelül egy hónapig tartott a kínlódás, ismét legalább tíz helyen jelent meg rajtam az ekcéma, és annyira viszketett, hogy több helyen vérzett, kirepedezett a bőröm. Aztán csodák csodájára nyomtalanul eltűnt az ekcémám (a tenyerem kivételével), én nagyon boldog voltam, bár egy ideig még megfejtetlen maradt a titok.
Forrás: pixabay.com
Néhány hét elteltével egy borzalmasan rohanós nap kellős közepén Szofika lányommal hazafelé tartva, délután 2-kor farkaséhesen eszméltem rá, hogy valamit ennem kell. Mégpedig azonnal! Nem sok választásom volt, épp a szóban forgó étterem mellett mentem el, és gondoltam, veszek egy gyros tálat. A szokásos módon feltettem az ételre vonatkozó kérdéseimet, és kértem, hogy alaposan nézzenek utána az allergiám miatt. Egyből jött a megdöbbentő válasz: a gyros hús bizony joghurtban van pácolva! Mint kiderült, korábban is (pontosabban mindig is) így készült… Én elmeséltem a szenvedéstörténetem, és sűrű elnézéseket kértek. Majd közölték, hogy sajnos a diszpécserekkel többször volt már ebből probléma, hogy nem tudják megjegyezni, melyik étel hogyan készül. Kérdem én: nem lenne egyszerűbb esetleg egy étlap az allergének jelölésével?
Az lett a történet vége, hogy felajánlottak egy vörösboros mártásban pácolt csirkéjüket, és ígérték, hogy kiemelt figyelmet fordítanak rám ezúttal. Hálistennek így is lett, viszont azért a gyros tálért nagyon megfizettem!
Sajnos a legtöbb ember számára elkerülhetetlen, hogy nem kifejezetten “mentes” konyhát próbáljon ki időnként, főleg egy nyaralás alkalmával. Ha ilyen szituációba keveredünk, érdemes nagyon szájbarágósan elmondani, hogy mi is a helyzet. Nekem ez sokáig nehezemre esett, mivel folyamatosan attól rettegtem, hogy nem vesznek komolyan, esetleg azt gondolhatják, hogy szőrszálhasogató vagy divatdiétázó vagyok… Ezentúl nem fogok ezzel foglalkozni, hiszen abszolút nem ér meg ennyi kockázatot!
Jaj, de jó! 😀 Nagyon tudok örülni, ha ekkora sikert arat valakinél a blogom! 🙂 Azért nem mindenütt pácolják a gyros húst, de mindenképp érdemes nyomatékosan rákérdezni, lehetőleg a szakácstól, vagy megkérni a dolgozót, hogy tényleg vegye komolyan, mert nagyon kellemetlen következményei vannak a félretájékoztatásnak. Korábban én sem gondoltam egyébként ilyesmire, amíg nem tudtam a tejfehérje-allergiámról! Remélem, sok hasznos infót találsz a blogon, és vannak szórakoztató bejegyzések is, kellemes időtöltést kívánok hozzá! 🙂 Érdemes a a blog Facebook oldalát is követni, hogy ne maradj le a legújabb posztokról! 😀
Jajj de jó, hogy rátaláltam az oldaladra. Sokszor gondolkoztam már, hogy jó lenne, ha lennének blogok, amiknek a célcsoportja a tejallergiások. Sajnos nekem is tej intoleranciám van és már hülyét kapok, hogy mindenhol magyarázni kell, amikor rákérdezek valamire, és azt válaszolják, hogy DE van laktóz mentes… de ha beveszel laktáz enzimet akkor ehetsz nem? Mindenhol csak a laktóz intoleranciát ismerik, a tejet nem, pedig nagyon sokan érintettek abban is.
Nekem a hasam fáj, ha tejeset eszem, de természetesen a bőröm is kipattog tőle. Csak sajnos sokszor nehéz megállni, főleg hogy válogatós is vagyok.. de azért igyekszem, amikor tényleg odafigyelek mindenre az meg is látszik a bőrömön.
Arra nem is gondoltam volna, hogy a gyros húst tejben pácolják, pedig én is vettem már gyrost és ettem abban a hitben, hogy hú de jó ebben nincs tej 😀
Most nekiülök és végig olvasom a blogod 😀