12 dolog, amit azért tettem, hogy „jobb bőrben” legyek

Mindig is érdekelt, hogy próbáljak egészségesebben élni, és már azelőtt is sokat olvasgattam a termékek címkéit, mielőtt fény derült volna az ételallergiámra. Na jó, nem mindig. Tizenéve még nem voltam az egészséges élet mintaképe, amikor az egyetemi olcsóboros bulik után orbitális adag sült krumplit elmajszolva tértem haza, és másnap két előadás közötti szünetben ugyanezt a bő olajban kisütött krumplit tunkoltam a majonézembe, és fogyasztottam el mellé a rántott húsom.

Forrás: pixabay.com

Régóta küszködök emésztési problémákkal. Jelzem, hogy azért már jó néhány éve próbálok minél egészségesebben étkezni, és rengeteget változott – pozitív irányba – a konyhám és a „kamrám” tartalma is. Bár voltak idők eközben, amikor a mindennapos rohanás, a stressz, és emiatt a legkevésbé sem nyugalmasnak, lassúnak és komótosnak mondható étkezési stílus azért közbeszólt. Később az emésztési problémák mellett megjelent az ekcémám. Először csak egy-két helyen – erről még nem is igazán vettem tudomást -, majd egyre inkább elterjedt, és végül az elviselhetetlenségig fajult. Viszonylag ép bőrben éltem le életem első huszonévét. Nyilván mindehhez azért adott egy hajlam, gyerekként nálam „csak” egy extra száraz bőr volt ennek a jelenségnek az előfutára, de pár évvel ezelőtt csúcsosodott ki igazán a dolog. Ha úgy érzed, hasonló probléma téged nem fenyeget, a lent leírtak közül néhányat akkor is érdemes megfontolni egy egészségesebb életmód érdekében!

Álljon itt tehát az én – nem teljes – listám. Talán a jövőben magam is újabb felfedezéseket teszek, és újabb szokásokat vezetek be annak érdekében, hogy egy minőségibb, egészségesebb életet élhessek. Nos, akkor nézzük, miféle változtatásokat eszközöltem az utóbbi időben! Persze nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan vezettem be egy-egy újabb lépést az életmódváltásomba.

saját fotó

A hagyományos mosóport/mosógélt először hipoallergén mosógélre cseréltem, majd mosódióra. Ez nagyon gazdaságos is, a Tescoban pl. 2500 Ft körüli összegért kapható és kb. 160 mosásra elegendő. (Idáig még nem jutottam el, most tesztfázisban vagyok, valóban elegendő-e ennyi mosásra).
Lecseréltem a hagyományos öblítőt a SEMMILYEN öblítőre! (Az az igazság, hogy erről nem tudok sajnos illusztrációt közzétenni…) Ez aztán valóban gazdaságos, ám a ruháimnak nincs semmilyen illata. Ez viszont abszolút nem zavar, hiszen ha a pólóimat szaglászom, nem érzem azt a számomra kissé orrfacsaró illatot, mintha egy parfümreklámból másztam volna elő, de természetesen semmiféle kellemetlen szagot (pl. izzadtságszagot) sem érzek.
saját fotó
„Mindenmentes” tusfürdőt használok. Amikor a legdurvább ekcémás korszakomban voltam, akkor lecseréltem a mezei tusfürdőm a bőrgyógyász által javasoltra (La Roche-Posay Lipikar Syndet AP+). Ezt a terméket kifejezetten extra száraz, illetve atópiás ekcémára hajlamos bőrre fejlesztették ki; szappanmentes, illatanyagmentes és parabénmentes. Egyetlen gondom volt csupán vele, az ára igencsak borsos, majdnem tízszerese (!) egy ugyanekkora kiszerelésű Baba tusfürdőnek. Kb. fél év használat után (viszonylag tünetmentesen, de nyilván továbbra is extra száraz bőrrel) úgy gondoltam, itt az idő, hogy lecseréljem! Most ugyanazt a hipoallergén terméket használom, amit a 2 éves kislányom: Himalay Herbals babafürdetőt.
„Mindenmentes” sampont használok. Ha figyelmesen veszed szemügyre a drogériák kínálatát, fogsz találni természetesebb alternatívát az eddiginél, csak kicsit olvasgatni kell.
Természetes összetevőkből készült, káros anyagoktól minél inkább mentes fogkrémet használok. Ennek is volt előzménye, az utóbbi évben eléggé érzékenyek voltak a fogaim, a vérző fogíny, a foggyulladás és fogászati kezelések szükségessége ébresztett rá, hogy még jobban odafigyeljek a fogaimra. Egyik kedvencem a Dr. Chen Aloe vera fogkrémje, ami fogkefével van összecsomagolva, így már nem is mondható drágábbnak a hagyományosnál, főként, ha akcióban tárazok be.
saját fotó
Alumínium-, parabén-, alkohol- és allergénmentes dezodorom van. A drogériák polcain is találhatóak ilyen jellegű termékek, és a jó hír az, hogy nem horrorisztikus áron, tehát nem kerülnek sokkal többe hagyományos társaiknál. (Pontosabban van belőlük nagyon drága és baráti árú verzió is, utóbbit választottam). Lehet, hogy a piacon „no name” termékek, de engem sosem a jól csengő márkanév érdekelt, hanem ami mögötte van. Természetes hatóanyagainak köszönhetően az ilyen termék nem okoz irritációt.
Pamutból készült ruhadarabokat viselek, kerülöm a mesterséges anyagokból készült öltözékeket! (Így valóban nincs is szükség arra, hogy pacsuliszagú öblítőkkel nyomjam el a műanyagcuccok okozta izzadtságszagot! :))
Mindenféle házimunkához kesztyűt húzok! Akár ha csak víz éri a kezem (kivéve kézmosáskor), akár különböző vegyszerek (mosogatószer, súroló, mosószappan stb.), akkor kesztyűt húzok. Korábban gumikesztyűben dolgoztam, a drogériákban kapható nagy kiszerelésű egyszer használatos megoldást választottam. Amikor kiderült, hogy nikkelallergiás vagyok, a bőrgyógyászom elmondta, hogy a gumikesztyű nem a legjobb megoldás, hiszen nem nyújt kellő védelmet a nikkellel való érintkezés esetén (mosogatáskor rengeteg nikkeltartalmú eszközzel érintkezem). Ehelyett az ún. vynil kesztyűt javasolta. Erről EBBEN a bejegyzésben olvashattok bővebben.
Forrás: pixabay.com
Hagyományos konyhasó helyett Himalája sót fogyasztok, hiszen rengeteg ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz a hagyományos konyhasóval ellentétben. Arról nem is beszélve, hogy a finomítatlan só adalékanyagoktól mentes.
Napraforgóolaj helyett egyre többször sütök-főzök (házi) disznózsírral! Azt nem állítom, hogy soha nem használok napraforgóolajat, de inkább a disznózsírt részesítem előnyben, és néha – amikor akciós – a kókuszzsírt is bevetem. (Ezzel kapcsolatban lehetne vitázni, ódákat zengeni, melyik a jobb és miért. Az ember elvész az információk és a „zsírtrendek” tengerében, bármi is az igazság, én úgy gondolom, nem a legjobb döntés kizárólag napraforgóolajat használni, főleg nem többször felhasználva! Én biztosra megyek, mindegyiknek esélyt adok! :))
Forrás_ pixabay.com
Figyelek rá, hogy mi kerül a kosaramba!

Elolvasgatom a termékek összetevőit, és próbálok lehetőség szerint tartósítószer- és adalékmentes alternatívákat választani. Nem állítom, hogy ez 100%-ban sikerül mindig, de amiből csak lehet (és nincs horror áron), előnyben részesítem az egészségesebb falatokat. (Ez nem feltétlenül azon múlik, hogy mennyire ismert márka a termék, és van-e rajta „bio” felirat).
Zöldségeket és gyümölcsöket leginkább piacon, termelőtől vásárolok. Amellett, hogy megbízhatóbbak és ízletesebbek, árban is kedvezőbbek általában. (Inkább válogatok a piacon a kukacos „bio” almák között 150 Ft/kg-os áron, mint vásárolok az áruházban 3-400 Ft/kg-os fényesen csillogó mamutalmákat). De ha belegondolsz, akkor egy paradicsom és paprika esetében is könnyen megállapítható ránézésre, hogy mennyire „műanyag” vagy sem.
Forrás: pixabay.com

Gyökeresen megváltoztattam az étrendem. Tej- és gluténmentes diétát folytatok, és próbálok viszonylag nikkelszegényen étkezni!

Ezek közül a legszigorúbb a tejmentes diéta, hiszen a releváns vizsgálat (vérvétel) is kimutatta a tejfehérje-allergiám, majd a diéta és a tejterhelés szintén bizonyította a tényt, hiszen szemmel láthatóan döntően befolyásolja a tejtermékek (nem) fogyasztása a bőröm állapotát. A vérvizsgálat cöliákiát (gluténérzékenységet) ugyan nem mutatott ki, a gasztroenterológussal megbeszéltek alapján kipróbáltam a gluténmentes diétát, és emésztési problémáim megoldódtak, tehát lassan fél éve ezt is tartom. (Itt viszont a „nyomokban tartalmazhatós” termékeket nem kerülöm, de ez a kis engedmény nem is okoz problémát). A nikkelben gazdag ételek mellőzése elég nehéz eset, hiszen elég széles a palettája azoknak az ételeknek, amelyektől tartózkodnom kellene (erről IDE kattintva olvashattok). Kb. 2,5 hónapig kőkeményen tartottam ezt is, mit is mondjak, elég szegényes volt az étrendem. Most lazábbra vettem a diétát etéren, bár annyira elszoktam a csokitól, hogy május óta mindössze egy táblányi tejmentes étcsoki került a pocakomba, tehát a kakaó ízét már-már elfelejtettem. Ezzel abszolút nem azt akartam mondani, hogy te is ezeket az ételcsoportokat kerüld! Ha valami megfejthetetlen ok áll a fentiekhez hasonló egészségügyi problémáid hátterében, akkor mindenképpen fordulj minél előbb – a tünetektől függően – a megfelelő szakorvoshoz (bőrgyógyászhoz, allergológushoz, gasztroenterológushoz). Számos olyan gond is lehet, ami egy étrendbeli és/vagy életmódbeli változással orvosolható. Ehhez persze nem kell feltétlenül ételallergiásnak vagy ételérzékenynek lenned, talán elég a mosószered, a kozmetikumaid lecserélned.

A listám végigolvasva majdnem felkiáltottam: „Te jó ég, hol voltam én ehhez képest egy pár éve?” Soknak tűnik mindezt betartani? Nyilván nem egyik napról a másikra ment végbe ez a jó néhány változtatás, hanem szépen lassan, időnként vezettem be egy-egy apróságot (bár, azért nem is mind olyan apró…)! Most azt mondom, megszoktam, ez mind az életem, a hétköznapjaim része, és – időnként az utolsó pontot leszámítva (!) – nem is olyan borzalmas dolog ez! 🙂 Remélem, neked is sikerült egy kis inspirációt merítened a bejegyzésből, és ha nem is mind, legalább néhány pontot magadévá téve kívánom, hogy te is élj egy egészségesebb életet!