Egy ételallergiás nyílt levele a „mindenevőknek”

Hidd el, én sem úgy születtem, hogy áthúzott tejesköcsög meg búzakalász virított a kórházi karszalagomon… 

saját fotó

Sokan sokféleképpen ítélik meg azokat, akik valamilyen ételcsoporttól mentesen étkeznek. Akár gluténmentesen, akár laktózmentesen, tejmentesen vagy éppen cukormentesen, és sorolhatnám. Egyesek szerint a „mentes” étkezés divat… Valóban trenddé nőtte ki magát a jelenség? Vagy nem ilyen egyszerű a kérdés? (Ebben a bejegyzésben korábban erről is értekeztem).

Sokszor úgy érzem, a speciális étrenden élők nem éppen pozitív megítélése is egyfajta divatjelenség…

Senki felett nem célom pálcát törni, de én úgy látom, a legtöbb esetben az információ hiánya okozza a félreértést, a meg nem értést, sőt, előfordulhat, hogy esetenként a gúnyolódást is. Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára.

Én még nem diétázom hosszú évek óta, még egy éve sincs egészen, hogy az allergológusnál kétségbeesetten pillantottam meg a leleteim, majd a gyakorlat (speciális étrend) is azt bizonyította, hogy bizony szigorúan kell tartanom a tejmentes diétát. Nem sokkal később a gluténmentes étrend is mindennapjaim része lett. Bár nem volt könnyű az első néhány hónap – és azért most sem mondom, hogy megbirkóztam minden nehézséggel -, a lényeg, hogy az életemet megkeserítő emésztési problémáktól és a kiterjedt atópiás ekcémámtól végre elköszönhettem.

< >

Egyáltalán nem az önsajnálat a célom, hanem az, hogy némi empátiára bírjam azokat, akik nem találkoztak még igazán közelről az ételallergia és ételintolerancia okozta tünetekkel. Vagy esetleg van az ismerőseik, rokonaik között érintett, valamiért mégis fenntartással kezelik a problémát, vagy nincsenek teljes mértékben tisztában a szigorú diéta fontosságával.

Akkor csapjunk bele a lecsóba! Mit tehetsz azért, hogy elviselhetőbb legyen ételallergiás embertársaid helyzete?

1. Ne gondold, hogy tejallergiásként kimerül annyiban a problémám, hogy nem ihatok tejet, és ez nem is olyan nagy dolog. A nagy túrót! Nem is csak annyi, hogy nem fogyaszthatok tejtermékeket (joghurtot, túrót, sajtot és társait). A-tól Z-ig el kell olvasnom minden információt és az összetevőlistát a termékeken, legyen az felvágott, fagyasztott áru, mártás vagy éppen fűszer. És ez ugyanígy működik egy szójaallergiásnál vagy gluténérzékenynél is. 

   Forrás: pixabay.com

2. Ne sajnálkozz, inkább nyújts segítő kezet! Ne emlékeztess arra lehetőleg, hogy milyen sanyarú a sorsom, hogy nem kóstolhatom meg a házi krémlikőröd és nem rendelhetünk együtt egy jó kis négysajtos pizzát. Inkább próbálj meg ne a tejivóba vagy a sarki pizzázóba programot szervezni, hiszen számtalan lehetőség van ezeken a helyeken kívül is. Még egy szintet léptél érzelmi intelligenciában, ha nem érzed önsanyargatásnak, hogy valamelyest alkalmazkodnod kell az én igényeimhez is. Gondolj csak bele: neked ez csupán egy-egy alkalom, nekem minden egyes napom egy merő alkalmazkodás: én is nagyon szívesen beburkolnám azt a négysajtost, és gurítanék le egy fehérorosz koktélt, de tartozom annyival magamnak, hogy nem fogok néhány perc élvezetért akár heteken át tartó kellemetlen tünetektől szenvedni.        

   Forrás: pixabay.com

3. Ne mondd, hogy ilyen kicsitől (egy korty, egy falat, egy morzsa) úgysem lesz bajom. De igen, sajnos lesz bajom! Persze, tudom, hogy ezt csak azért mondod, mert nem vagy elég tájékozott a témában; hidd el, nekem sem áthúzott búzakalász vagy tejesköcsög volt az óvodai jelem. Korábban én sem voltam valami tájékozott. Ne gondold, hogy egy kis „bűnözés” miatt csak annyi történik, hogy kicsit megy a hasam, és fél óra múlva már mintha mi sem történt volna…

   Nem viccelek, nem túlzok, nem ámítok, és nem divatolok, tényleg szinte biztos, hogy hetekig fogok vakarózni, mint a rühes macska, ha egy aprócska falatot is bekebelezek. Vagy éppen vészesen közelgő vulkánkitörés híre fog a vendéglátóegység mellékhelyiségébe vezérelni. 

   Forrás: pixabay.com

   Sőt, az is problémát okoz, ha ugyanazzal a késsel vágod a kenyerem, amivel előtte sajtot szeleteltél…

   Akár az is előfordulhat, hogy mentőt kell hívnod…

    

4. Ugyanis esetenként úgynevezett anafilaxiás sokk, azaz súlyos allergiás roham is kialakulhat, amely életveszélyes (!) állapot! Erre az esetre jellemzőek a testszerte megjelenő bőrkiütések, az ajkak és szemek duzzanata, illetve a  légzési nehézségek. Az ételek közül nem csupán mogyoró válthatja ki, hanem akár tej és tojás is. Természetesen ez nem gyakori eset, viszont sok más egyéb tünet is hosszú napokig vagy hetekig tartó gyötrelmet okozhat. Tedd a szívedre a kezed: megéri kockáztatni? 

   Forrás: pixabay.com

5. Ha vendéglátásban dolgozol, és időnként elmerészkedek abba az étterembe vagy egyéb vendéglátóipari egységbe, ahol te készíted vagy szolgálod fel az ételt, akkor hidd, el, nem szőrszálhasogatni, szórakozni vagy sort feltartani akarok. 

   Nekem sem (csak) abból áll az életem, hogy megkomponálom otthon a mindenmentes remekművem, és büszkén felnyomom az Instára…

    

   Hiszen én is dolgozom, sokszor elfoglalt vagyok, és időnként nehezen viselem, hogy nem kaphatok be hiperelfoglalt napjaimon útközben egy akármit, ami szembejön velem az utcán. Szóval néha arra kényszerülhetek, hogy falatozzak valamit házon kívül, de ezt a legnagyobb óvatossággal kell tennem. Kérlek, érts meg, és segíts! Ha nem vagy biztos a dolgodban, inkább csak egy kopasz rizibizit adj, minthogy tévesen tájékoztatsz. (Volt már csúnya kálváriám egy tál joghurtban pácolt gyrostól, pedig mindent tüzetesen megkérdeztem az elkészítésével kapcsolatban). 

   Vélhetően „divatdiétázó” van a láthatáron? Vele se legyél lekezelő! Hidd el, gondolom, hogy ezt már nehezebb megállni… Ha csak kedvtelésből (vagy egyéb megfontolásból) követ az illető speciális étrendet, végül is akkor is joga van hozzá. Ő rendelt valamit, neked pedig korrekt módon tájékoztatnod kell, illetve lehetőség szerint teljesíteni a kérését. Véleményed persze lehet, de jól néznénk ki, ha minden szolgáltató (legyen az bármilyen területen) kötekedne az ügyfelével, vendégével ahelyett, hogy megoldást találjon.

   Forrás: pixabay.com

Embertársaim, felebarátaim! Higgyétek el, sok nehézséget tartogat ételallergiás vagy ételérzékeny társaitok helyzete a mindennapokban. Nem kaphatunk be úton-útfélen egy hagyományos péksütit vagy gyorskaját akkor sem, ha minden kötél szakad. Folyamatosan olvasgatnunk kell a termékösszetevőket, hiszen bárhol ott bújkálhat a mumus, és bármikor csempészhet egy kis nem kívánatos adalékot a termékbe a gyártó. Sok-sok tudatosság, előre tervezés övezi hétköznapjainkat, és persze a pénztárcánkkal is még inkább meg kell tanulnunk jól bánni. Nem sajnálkozni kell, de még inkább nem szemöldököt húzgálni, legyinteni és elbagatellizálni a problémát. Megértésre és figyelmességre van szükségünk!

És tudjátok mi a legrosszabb?

Bárkivel, bármilyen életkorban előfordulhat, hogy diétázni kényszerül.

Én kb. 30 évet éltem le úgy, hogy bármit ehettem, aztán egyszer csak véget kellett vetnem egészségügyi problémáim miatt mindenevő életformámnak. Idő kellett, amíg megszoktam a mentes életet, ahogy mindenkinek, de természetesen nem szabad ezt az állapotot tragédiaként felfogni. 

Forrás: flickr.com

Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ha a empátiával fordultok felénk, akkor sokkal könnyebb a dolgunk! 🙂 Béke legyen mindenkivel!

Ha tetszett, amit olvastál, kövess Facebookon, hogy ne maradj le a folytatásról! 🙂

Ha most kapcsolódtál be, érdemes a történet előzményeit is (korábbi bejegyzéseimet) elolvasnod!

Ha szívesen kipróbálnád további tejmentes receptjeimet, akkor kattints IDE!