Forrás: pixabay.com
Vendégszerzőnk, A. Sz. tollából származik a következő tanulságos írás.
Körülbelül egy éve, hogy részletes bejegyzést írtam a tejfehérje-allergiám felfedezéséről, amely nem egyezik meg a laktózérzékenység fogalmával. Ebben a posztban arról szeretnék írni, milyen megdöbbentő orvosi reakciókkal találkoztam, hiszen az allergiával kapcsolatosan tapasztalt visszásságok összefüggenek az allergológia megrekedt fejlődésével is.
1. Annak ellenére, hogy provokációs teszttel igazoltam a tejallergiámat, ami az allergológiában bevett gyakorlat, szerettem volna, ha lelet is igazolja az allergia meglétét. A provokációs teszt azt jelenti, hogy megvonjuk a tejet nyomokban is tartalmazó ételeket hónapokig, laktózmentessel visszaterhelünk, és megnézzük, jönnek-e ismét az ödémák és a hasi tünetek. Nálam jönnek, legtöbbször percek múlva. Ráadásul egy tévesen tejmentesnek jelölt – és utólag a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal által visszahívott – csoki miatt egy nyaralás alatt ügyeletre kellett mennem. Az arcom és a nyelvem feldagadt. Azért szerettem volna mégis leletet a tejallergiámról, hogy vendéglátóhelyeken elhiggyék, hogy tényleg problémám van, és ne kérdezzék meg (mint ahogy nemegyszer tették), hogy nem az-e valójában a gondom, hogy nem szeretem a tejet. Tudtam azonban, hogy problematikus az allergiám kimutatása, mert amikor eljutottam erre a pontra, már féléve diétáztam, és ilyenkor csak ritka esetben igazolható az allergia. Ráadásul a vendéglátóhelyek és általában az emberek megértését nehezíti, hogy
10-ből 9 orvos a tünetek meghallgatása nélkül minden tejjel kapcsolatos problémára rámondja, hogy laktózérzékenység,
függetlenül attól, hogy utóbbi nem okoz ödémákat, nyelvdagadást, hiszen ez tipikus allergiás reakció. Ráadásul személyes tapasztalataim szerint számos laktózmentes diétát tartó embernek nem szűnnek a tünetei, vagyis érdemes mérlegelni, hogy valóban a tejcukor okozza-e a tüneteket (sokszor igen).
Forrás: A.Sz. saját fotója
2. A negatív vérleletem után – amely nem bizonyította tejallergia meglétét – úgy döntöttem, felkeresek egy magánorvosi rendelőt. Megkértem az allergológust, hogy segítsen a tejallergiám kimutatásában, hiszen a diéta miatt nincsenek a véremben tejspecifikus antitestek. A hölgy némileg indulatosan közölte velem, hogy ha TUDOM, hogy mitől jön a fulladás, a szemgyulladás stb., miért szeretnék leletet róla? Szinte megbotránkozott, de mondta, hogy rendben, megcsinálja nekem a szúrásos bőrtesztet, ha ragaszkodom hozzá, de idézem, „úgysem fogja kimutatni”, mivel érvényessége a bőr alatt jelenlévő bizonyos anyagok jelenlététől függ (bár ehhez nem kell előzetes tejterhelés, mint a vérvételhez). Tény, hogy nem volt jelen a rendelőben mindegyik tejösszetevő oldata (pl. alfa-laktalbumin), amilyen tejösszetevő jelen volt csepegtetőként, arra nem volt bőrreakció. Az allergológusi válasz a vizsgálatra a következő volt:
„Tudja, az allergológia egy misztikus tudomány, van, aki a tengeri haltól anafilaxiás sokkot kap, de az édesvízi halaktól tünetmentes marad.”
Erre nem tudtam mit válaszolni. Az első gondolatom az volt, hogy ez egy meglehetősen különc látásmód. A második gondolatom az volt, hogy talán egy kontárral találkoztam. Felszámlázott mindösszesen 3000 (igen, háromezer) Forintot a magán szakorvosi konzultációért és a Prick-tesztért. Mondta, hogy sajnálja, hogy nem tud segíteni. És mondom, mi lenne – mert egyébként nemcsak a tejre vannak reakciók, bár azok közel sem olyan agresszívek, mint a tej esetében – ha néznénk a véremből más ételekre is allergénspecifikus antitetesteket. Azt mondta, meg lehet csinálni, de pénzkidobás, mert biztosan nem lesz pozitív. Az allergiavizsgálatoknak semmi értelme, tette hozzá. Meg voltam döbbenve, és tanácstalannak éreztem magam.
3. Közben egy másik vonalon zajló belgyógyászati kivizsgálás során találkoztam egy tüdőgyógyásszal, aki csinált nekem légzéstesztet.
5 évig szteroidos asztmainhalátort használtam, 1 éve azonban, amióta tejmentesen étkezem, a szer teljes elhagyása mellett tünetmentes vagyok.
Megállapította a pulmonológus, hogy a légzésteszt alapján nem indokolt az inhalátor további használata. Visszamentem ahhoz a tüdőgyógyászhoz, aki évekig kezelt, hogy elkérjem tőle a régi leleteimet (amelyeket az egyes konzultációk után nem kaptam meg), és elmondtam neki, hogy a tej elhagyása óta megszűntek a tüneteim. „Aha, a tej” – mondta sunnyogva, mint aki eddig is tudta, hogy mitől volt a fulladás. Láttam rajta, hogy kicsit szomorú, hogy nem írhatja fel többet az asztmainhalátort. A stílusa is némileg pikírt lett. Én meg örültem, hogy felszabadultam, s végre kapok levegőt. S az orvostudomány által gyógyíthatatlannak tekintett asztmám meggyógyult – persze ismét előjön, ha van kiváltó ok, vagyis allergén.
Forrás: pixabay.com
4. Bár azt eddig nem hangsúlyoztam, a tejen kívül más ételek is (pl. padlizsán) is kiváltanak enyhébb allergiás reakciót, amit teljes értetlenséggel fogadtam. Egy kiváló szaktudású orvos barátom – még a fenti orvoslátogatások előtt – gyanakodott hisztamin intoleranciára az esetemben (a hisztamin intolerancia követeli a legkeményebb diétát: az illető friss ételeket ehet, tároltakat nem, mert azokban felszaporodik a hisztamin). Ezért elmentem egy laborba, hogy megmérjék a véremből a DAO enzim szintjét, amely az ételekben található hisztamint bontja, semlegesíti – ha a hisztamin-anyagcsere elégtelen, jellegzetes allergiás reakciók alakulnak ki. A hisztamint bontó diamino-oxidáz (DAO) referenciatartománya 10 és 100 között van, 10 alatt beszélhetünk hisztamin intoleranciáról – ekkor állíthatjuk, hogy nincs elég DAO a hisztamin lebontására. Nekem 33,1 lett az eredményem, amely negatív eredménynek számít. A reggeli szájdagadások és enyhe pattanásosodás miatt nehezen tudtam ezt a laboreredményt elfogadni. Folyamatosan igazolódott, ahogy figyeltem a hisztamin élelmiszertáblát, hogy pont a magas hisztamintartalmú ételektől van tünetem: a nem friss, konzervált ételektől, pl. a tonhaltól. Utánanéztem, vannak országok, ahol nem 10-100 a DAO referenciatartománya, hanem 15-100.
Tehát lehet, hogy aki az Egyesült Királyságban hisztamin intoleráns, az Magyarországon nem az…
Aztán elkezdtem tudományos publikációt keresni a témában, ebben a szerzők a 40-100-at jelölték meg a DAO ideális szintjének (bár már bizonytalan vagyok abban, hogy ugyanaz-e a mértékegység). Ha a szerzőknek igaza van, a 33,1-es szintem hisztamin intoleranciának számít. De nem győzött meg eléggé ez az adat sem, és nem hagyott nyugodni, hogy bár a tüneteim 95 %-a szigorú tej- és szójamentes diéta óta elmúltak, elhagyhattam a gyógyszereim, de időszakos jelleggel nagyon enyhe ödémák jelentkeztek.
5. A fennmaradó enyhe tünetek felderítése érdekében elmentem egy igencsak elismert allergológushoz. Ránézett a leletemre, majd „megállapította”, ez nem hisztamin intolerancia (hiszen 10 felett van a DAO szintje), és nem is tejallergia, hanem laktózérzékenység. Majdnem megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen 3 perc alatt mennyire sikerült megismernie a kórtörténetet? Mi mondatja vele, hogy nem tejallergia? A laktózérzékenység nem jár nyelvdagadással, arcfeldagadással, amellyel ügyeletre kell menni, az egy enzimhiány. Emésztő-szervrendszeri betegségre gyanakodva elküldött tükrözésre, hasi ultrahangra, és kiderült, amit eddig is tudtam: makkegészséges vagyok. A második konzultáció alkalmával, amikor ismét hangsúlyoztam tüneteimet, kijelentette, hogy az nagyon ritka, hogy ételallergia tartja fenn az asztmás rohamokat, inkább pollenek szoktak ezt kiváltani, ezért külön érdekes, hogy elmúlt az asztmám a tej elhagyásával. Arra már nem jutott idő, hogy elmondjam, hogy az allergiagyógyszerrel is leálltam, amit néha telente is szedtem, pedig akkor nem is volt pollen. Azért utolsó lehetőségként felvetettem neki, ha már úgyis minden gyomorbetegséggel kapcsolatos gyanúja megcáfolódott a leletek tükrében, miért nem foglalkozunk kicsit a hisztamin intolerancia gyanúval, hiszen mégsem stimmel valami, hogy bizonyos ételekre a tejelhagyás mellett is reagál a szervezetem, pedig elvileg makkegészséges vagyok. Mondtam neki, hogy például meg lehetne mérni a véremben a hisztaminszintet is a DAO-n kívül, hiszen felmerült bennem kérdésként, hogy hogyan lehet a hisztamin intoleranciát negatívnak tekinteni, ha nem tudjuk a hisztamin szintjét, csak az azt bontó DAO-ét (ez olyan, mintha a koordináta-rendszerben csak az x tengely alapján vonnánk le következtetéseket, úgy téve, hogy az y tengely nem létezik). Azt mondta, felesleges, mert a vér hisztaminszintje percenként ingadozik, ugyanúgy, mint a DAO-jé. Gondoltam magamban, akkor miért van 15 000 Ft-os DAO vizsgálat? Vagyis nem lehet leletből megállapítani, hogy hisztamin intoleranciám-e van-e? De akkor miért van tünetem a magas hisztamintartalmú ételektől?
6. Gondoltam magamban, ez ugyanúgy kiértékelhetetlen, mint az orvosok között óriási egyet nem értést kiváltó 54 000 Ft-os IgG (intolerancia) teszt? Utóbbi vizsgálat minden magánlaborban elérhető, az orvosok nagyjából 50 %-a szerint értelmezhetetlen, mert kihozza pozitívként az aloe verát, amit életében nem fogyasztott az illető. Az orvos azt is hozzátette, amikor mondtam egy sikeresen diagnosztizált hisztamin intoleráns ismerősöm példáját, ahol sikerült a tüneteket (pl. fejfájás) a hisztamin intoleranciával összekapcsolni, hogy „igen, de az orvosok nem szokták a tüneteket egybenézni a betegségekkel”. Majdnem megkérdeztem, hogy akkor mi az orvosok tényleges feladata.
Forrás: pixabay.com
7. Egy lehetséges magyarázat vagy inkább együttes jelenség (koincidencia) az orvosok hozzáállására:
egy terméken akkor is a „laktózmentes” felirat szerepel sokszor, ha a termék laktózmentes TEJJEL készült, és akkor is, ha nincsen benne tejszármazék (tejfehérjementes).
A termékek nagy részén laktózmentes szerepel, valószínűleg azért, mert a gyártók felismerték, hogy a vásárlók akkor veszik meg a terméket, ha azon „laktózmentes” szerepel, mert ez „divatszó” lett. A tejtermékeket pozitív képekkel bemutató reklámok élesen ellentmondanának annak a gyártói feliratozásnak, hogy „tejmentes”, hiszen ekkor ez a szó valamiképpen az „egészséges” ellenpólusává válna. Persze könnyen beszélek úgy, hogy magamból indulok ki, de szerintem az emberi szervezetnek nincsen korlátlan mennyiségben szüksége állati tejre, mert szoptatás után az emberi szervezetben csökken a laktáz enzim termelése, amely az anyatejben lévő laktóz (tejcukor) lebontásához szükséges. Tehát az, hogy a világ lakosságának 75 %-a laktózérzékeny (ez egy nyilvánosan elérhető, becsült adat), nem rendellenesség, hanem valahol természetes is, hiszen nem számít rá a szervezet, hogy az anyatejes táplálásról való leválás után tehén tejét fogja fogyasztani.
Az allergia görög eredetű kifejezés „eltérő működést” (!), és nem a szó legszorosabb értelmében diszfunkciót jelent. Vagyis feltételezhetően egy testi-lelki együttmozgásról van szó, amelyben egyszerre játszanak szerepet környezeti, étkezési (globalizálódó élelmiszeripar), valamint lelki tényezők. Mégis az látható „páciens-távlatból”, hogy az allergiát körülvevő diskurzusban sokkal több a politika, az érdekkonfliktus, mint a valós tudás és az igazság tudományos feltérképezése – gondoljunk a vegán szemléletmód és az allergiás betegek problémáinak összemosására, a cukrászdák, gyártók által reklámjaikban a „mindenmentes” szó előnyben részesítésére (miközben hiába „mindenmentes”, értsd mondjuk glutén- és laktózmentes valami, attól még tejallergiás vagy mogyórallergiás nem biztos, hogy fogyaszthatja).
Most azon az állásponton vagyok, hogy nem volt igaz az egy évvel ezelőtti posztom zárómondata, hiszen a diagnosztika fejlődésének megrekedése rendszerszinten okoz problémát, amit tovább ront a kifejezések teljes összekuszálása és a hitetlenség rendszerének intézményesülése. A Facebook-on olvasottak alapján azonban a gyermekallergológia sokkal alaposabban szeretné megismerni a páciens kórtörténetét, itt kevésbé van tere annak (noha a szándékot nem is feltételezem esetükben), hogy laktózintolerancia diagnózisával letudják a vizsgálatot, mégiscsak gyerekekről van szó.
Aki tehát hasonló problémákkal küzd, javaslom, hogy forduljon orvoshoz, hogy megvizsgálják a tünetei mögött álló lehetséges okokat. De ha betegség kizárható, és megállapítható, hogy a szervezete – némileg tautologikusan – immunreakcióval válaszol bizonyos ételekre, akkor rengeteg mindent megtanulhat önmagáról, a szervezete működéséről és az élelmiszeripar „húzásairól” is, amelyeket korábban észre sem vett. Ráadásul az allergológiának úgy kell a „misztikus tudomány” jelző alatt tetszelegnie (ahogy az első orvos nevezte), hogy a változások itt is csak trendszerűen mehetnek végbe: legtöbbször nem várható bárkitől ok nélkül szolidaritás, receptivitás az egyéni érzékenységekre, csak a bevett gyakorlatoknak és az aktuális divatszavaknak megfelelő cselekvés: pollenallergia és mindenmentes sütemény.
Forrás: pixabay.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: