Kedvenc saját fotóm, amely a Királyi Palotában készült
Úgy készültünk a várva-várt visegrádi kalandra, hogy most már aztán bármi áron megyünk, szigorúan tilos bármelyikőnknek is betegnek lenni, ugyanis kis családunkat sújtó rémséges kórságok okán már egyszer lemondtuk az utazást, pontosabban erre a május végi időpontra módosítottuk az eredetit. Tőlem lehet jégeső, tűzvihar, özönvíz, potyoghat bármi az égből, mi akkor is megyünk. Az indulás napja előtti estén gyanútlanul hajtottuk le a fejünket a vánkosra, hajnali fél 3-kor pedig mégis elért bennünket a szerencsétlenség… Valami tényleg potyogott onnan fentről…
Jaj, a gyerkőc gyomra gondolt egyet, és az előző napi menü elég tetemes mennyiségben visszaköszönt, beterítvén az egész ágynemű-garnitúrát, majd nyomokban felbukkant még itt-ott, a fürdőszobához vezető úton is. A tervezett reggel 8-9 közötti indulás 11-re tolódott, miután végeztem a soron kívüli két kör mosással. Sebaj, csak egy kis gyomorrontás, nem lehet komolyabb, nyugtatgattam magam. Az autóúton szegénykém megismételte ezt, ekkor már azért rendesen kezdtünk pánikolni, bár igyekeztem „nyugalmat” erőltetni magamra, hiszen apuka a cél előtt 1 órával már azzal fenyegetőzött, hogy visszafordul. Na, ekkor már imádkoztam is, és próbáltam benne tartani a lelket. Később picit sikerült eltévednünk, hogy mindezt tetézzük, és rengeteg idő volt a fővárosi nagy forgalomból végre kikeveredni, mire este kb. fél 6 magasságában megérkeztünk. Becsekkoltunk a szállodába, megcsodáltuk a szép szobánkat. Szofi pityergett, hogy haza akar menni… Mi meg semmi mást nem akartunk, csak ide azt a svédasztalt végre!
3 nappal később…
Miután minden nap balhéztunk egy kört hedonista kis csemeténkkel, aki leginkább semmilyen programon nem szeretett volna részt venni a wellnesszelésen (azaz pancsin) kívül, szomorú pityergésbe kezdett: „Anyaaa, nem akarok hazamenniii! Itt akarok lakniii!” Hát igen, a jót azt meg lehet szokni! 🙂
És akkor most következzék egy kis programajánló, mit is nézzünk meg Visegrádon!
- Mátyás Király Múzeum, avagy a királyi palota
A királyi palota romjaiban áll ma is, amely a magyar uralkodók hivatalos székhelye volt a XV. századig, amíg Budára nem költözött az udvar. Károly Róbert idején több épület állt itt, Zsigmond idején alakították palotává, majd Mátyás állíttatta helyre a XV. század végén. Később, a török időkben rommá vált, a feltárási és helyreállítási munkák eredményeként ma múzeum keretében csodálhatjuk a maradványokat.
Van jó néhány szemet gyönyörködtető látnivaló: a kőtár, a palota belső udvarában található reneszánsz stílusú Herkules-kút, és emlékezetes az oroszlánfigurákkal díszített, gótikus stílusú vörösmárvány kút rekonstrukciója és a királyné kertje is, amely most valósággal virágba borult.
Nekünk maradandó élmény volt, Szofikát még nem igazán kötötte le, a szemben lévő különleges játszótér viszont annál inkább! Ez pedig a:
- Mátyás Király Történelmi Mesekert
A nyáron hétfő kivételével minden nap 10-től este 18 óráig nyitva tartó nem mindennapi játszótér mesés hangulatával mindannyiunkat elvarázsolt. Színesre festett fajátékok hada várja a gyerekeket, a hagyományos játékok (hinta, csúszda, lipityóka) mellett található két labirintus. Az egyik labirintus kijárata egy trónszékhez vezet, a másik pedig egy kis kilátóban végződik, benne Mátyás király festett fából készült figurájával. Található még itt megmászható, kormányozható hadihajó is, amelynek az aljába is leereszkedhet a kalandvágyó gyermek. Ha kicsit pihenni vágyunk a játék közepette, akkor pedig egy mesekönyvekkel és puffokkal felszerelt jurtában tehetjük ezt meg. Benti pihenőrész is van asztalokkal, mosdóval, pelenkázóval és ivókutat is találunk, tehát igazán családbarát kis helyről van szó.
- Fellegvár
Érdemes rá felkészülni, hogy gyalog feljutni kisgyermekkel merész vállalkozás. Az infópontnál felkészítettek bennünket, hogy 1,5 kilométer felfelé, kb. háromnegyed óra út, sziklás, és az eső után eléggé saras területen. Egyébként is elmúlt már dél, az esetleges alvásidő miatt sem akartunk kockáztatni, így autóval mentünk a Fellegvárhoz. A Panoráma Autós Kilátót céloztuk meg, itt néhány percig elmerültünk a Dunakanyarra nyíló csodás kilátásban, majd innen 1 km-t autóztunk még, és meg is érkeztünk a célba.
A Fellegvár bejáratánál megálltunk egy kis fotózkodás erejéig, ugyanis lehetőség van királyi pompába öltözni, gyermek- és felnőtt méretekben is van korona és palást, ráadásul trónra is ülhetett a család. Mindezt 300 Ft/fős áron tehettük meg. Egy hölgy készített rólunk közös fotókat is, ekkor még fel sem tűnt nekem, hogy a király napszemüveget visel. Igazából neki sem, csak akkor esett le, amikor én készítettem apa-lánya fotókat a teljes harci díszben! 🙂
A vártörténeti kiállítás mellett számos látványosság nyűgözi le a látogatót, vadászati és fegyvertörténeti kiállítás, a Szent Korona másolata, és – mint tapasztaltuk – gyerekszemmel a legérdekesebb a panoptikum. Az egyik teremben egy táncjelenet szemtanúi lehetünk, a másik teremben pedig az 1335-ös visegrádi királytalálkozó elevenedik meg előttünk.
- Palotaház
Az információs pont mellett található Palotaházban működik Mesterségek Udvara néven egy kis műhelysor, ahol a mesterek termékeiből szuvenírt is van lehetőségünk vásárolni. Kőfaragó, kerámikus, kovács és papírmerítő munkáit ismerhetjük itt meg. Ugyanebben az épületben található a parkolóra néző fagyizó és az Étkek Háza étterem egyedi hangulatú fa bútoraival és látványkonyhájával. Itt ugyan nem ebédeltünk, mert amikor ide keveredtünk, már lassan a vacsora várt minket a szállodában, de jó volt megpihenni és a műhelyekben nézelődni. Ráadásul kiülős terasza is van a helynek, a gyerekeket hinta várja, és az itt található infóponton tájékozódtunk a Fellegvárba való eljutás alternatíváiról is. A teraszon található fa trónszékeken pedig ismét kiválóan lehet fotózkodni, amint láthatjátok:
5. Thermal Hotel Visegrád
A KidsOasis Utazik a család című online magazinjába írt cikkeim gyümölcseként jutottunk el a szállodába, és tökéletesen elégedetten távoztunk. A svédasztalos étkezések, a szobák (két egybenyíló szobát kaptunk erkéllyel) és a wellness-részleg is elnyerte a tetszésünket, és mint írtam fentebb is, odáig fajult a dolog, hogy Szofink mindenáron itt akart lakni ezentúl. Ittlétünk fénypontja az volt, amikor 2 nap borongós, esős idő után szombaton végre kitört a kánikula, és a kültéri élménymedencékben – ami mellesleg két szinten is megtalálható – lubickolhattunk a napsütésben, ráadásul a hegyek ölelésében. A kilátás gyönyörű volt, de ahelyett, hogy hosszas körmondatokba foglalnám a wellnessparadicsom és a panoráma adta élményeket, inkább tekintsétek meg a képeket!
És amit mi nem láttunk…
Mert bizony volt ilyen is, és sajnos nekünk sincs annyi szemünk, hogy 3 nap alatt egy 3 és fél éves leányzóval mindent megnézzünk! 🙂
Menjetek el helyettünk is a:
- Zugfőzde Pálinkamúzeumba
Fájt rá a fogunk, de egyszerűen ez már nem fért bele az időbe, hiszen 2 napunk volt arra, hogy ellátogassunk a Mátyás Király Múzeumba, a Fellegvárba és Mátyás Király Történelmi Mesekertbe, ráadásul még a szálloda adta wellness-élményeket is kiélvezzük. A hazautazás napján pedig régi tervünket valósítottuk meg, meglátogattuk a szentendrei skanzent. Ha szeretitek a pálinkát és szívesen megismernétek a zugfőzés fortélyait, vagy akár kóstolgatnátok is, akkor tegyétek meg, majd egyszer mi is bepótoljuk! 🙂
- Bobpályára!
Ez maradt még ki sajnos, pedig jaj, de nagyon mentünk volna! De kislányunk gyomrának fent említett gyengélkedése miatt nem mertünk belevágni, majd legközelebb! Mátraházi nyaralásunk során próbáltuk ki korábban – akkor még gyermekmentesen – a bobozást az Oxygen Adrenalin Parkban, azóta is vágyom egy újabb bobos élményre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: