Egy kezdő tejallergiás bakijai

Szinte pont egy hónap telt el azóta, hogy megkezdtem a tejmentes diétámat. Már egészen megszoktam, és raktároztam is egy kis listát fejemben arról, hogy mit hol tudok beszerezni, és melyek azok a termékek, amiket ehetek. Persze mindig jönnek szembe újabbak, és akkor szorgosan bújom az összetevőket. Azért volt egy-egy megszokásom, amit nem vertem ki olyan könnyen a fejemből. Személyes kis sztorijaimon keresztül megtudhatod, mire kell ügyelni, ha ebben a cipőben jár az ember.

1. Szigorú diétában a hangyányi mennyiség sem megengedett!

Megrögzött szokásom volt a nyalakodás, azaz Szofika lányom ételmaradékának bekebelezése. Megszoktam, hogy az én feladatom tányérkájának mosogatásra kész állapotba varázsolása, azaz az utolsó árválkodó falatok gyors elpusztítása. És az az igazság, hogy reggelire gyakran eszik müzlit tejjel, vagy vacsorára joghurtot gyümölccsel. A diéta első egy-két napján előfordult, hogy akkor tudatosult tettem súlya, amikor a joghurtban fürdőző banándarabkák már a számban voltak, és épp lenyelni készültem őket. Ilyenkor azért torkomon akadt a falat és gyorsan kimentettem, ha az még menthető volt. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy a kekszes reszelt alma sem lehet szabad préda számomra, hiszen a babakekszében is ott a tej. Nem is beszélve arról, hogy a családi tortázásokkor sem szabad megfeledkeznem magamról, hogy attól a csini kis tejszínhabos pofitól is tartsam távol a szám!

2. Akkor is ugyanúgy résen kell lenni, ha fáradt, éhes, megviselt és türelmetlen vagy.

A másik helyzet, amit gyorsan meg kellett tanulnom kezelni, hogy akkor is figyelnem kell a diétára, ha épp megcsúszik az egész nap, távol vagyunk a kis otthonunktól, és hirtelen eluralkodik rajtam a farkaséhség. Tudtam róla, hogy a péksütemények is komoly veszélyforrást jelentenek, hiszen kőkemény munka olyat találni, ami nem tartalmaz tejszármazékokat. Itt megjegyezném, hogy a bizonyos egyik áruházban, ahol gondosan feltüntetik a pékáruk összetevőit, az allergéneket azonosító kód alapján a jól láthatóan sajtos (!) hot-dogot tejmentesnek nyilvánították…

Visszakanyarodván a hosszúra sikerült napokra, éppen egy nagy bevásárlóközpontban tengődtünk órák óta, a frissen vásárolt, de működőképtelen autórádiónk ügyét próbáltuk tisztázni. Elég hosszúra sikeredett a dolog, így időközben leküzdhetetlen éhség tört ránk. Ahogy beléptünk az élelmiszerboltba, azonnal a péksüteményekre vetettem magam, pedig igencsak ritkán – sokszor hónapokig sem- élek velük. De most azonnal kellett a megváltás egy frissen sült, ropogós, fűszeres harapnivaló képében. Gyomrom siralmas állapota azonnal elfeledtetett velem mindenféle diétát, az agyamból hirtelen törlődött az elmúlt néhány nap ellentmondást nem tűrő odafigyelése. Felkaptam egy toszkán bagett névre hallgató finomságot, és az első harapásnál szembesültem vele, hogy mennyei paradicsomos-túrós (!) eszenciával találkoztak az ízlelőbimbóim. És talán a töltelék csak hab a tortán, nagy eséllyel már eleve a tésztában is lehet tejszármazék.Torkomon akadt az első falat, és mégiscsak várnom kellett hazáig az evéssel.

3. MINDEN összetevőt alaposan szemügyre kell venni vásárláskor. Fontos tisztában lenni a lehetséges tejszármazékok teljes listájával!

A harmadik bakim az volt, hogy a legelején még csak a tej előtagú összetevőket fürkésztem a termékeken (pl. tejsavó, tejfehérje, tejpor), illetve a laktózt és a kazeint. Pedig a teljes tiltólista ezeken kívül is tartalmaz jó néhány más tejszármazékot, pl. a vajat vagy az írót. Éppen csokit kerestem, és sokkal nehezebb dolgom volt, mint gondoltam. Olyan étcsokoládét találni, ami még nyomokban sem tartalmaz tejet, majdnem egyenlő a lehetetlennel. Már legalább három üzletlánc teljes csokoládékínálatának alapos átvizsgálásán túl voltam, amikor már szinte reményvesztetten mentem el egy következőbe. Igaz, hogy egyetlen márkát találtam, ami teljesen tejmentes, nyomokban sem tartalmaz tejet, de elég borsos az ára, ugyanis 1900 Ft (és szokásos 100 grammos kiszerelés). Ez nálam nem opció. Ebben a negyedik üzletben viszont hatalmas öröm ért, ugyanis -úgy véltem- semmiféle tejszármazékot nem tartalmazó, finom étcsokira bukkantam, néhány nap alatt el is fogyasztottam. Később elgondolkodtam, milyen gyanús, hogy árban ugyanaz a kategória, mint egy hagyományos csoki, nem lehetséges, hogy csak én voltam figyelmetlen? De, sajnos én követtem el bakit. Következő alkalommal már nem került bele a kosaramba, ugyanis alaposabb szemügyre vétel után láttam, hogy ott vicsorog a bűnös az összetevők listáján: a vajzsír!

A kezdeti nehézségeken túllépve, mostmár tudtommal nem vétek ilyen bakikat, de ez szerintem szinte elkerülhetetlen, és minden kezdővel előfordul. De nem is olyan nagy baj, ha saját hibánkból tanulunk, az a lecke nyomatékosabb, valószínűleg kicsi eséllyel fogjuk még egyszer elkövetni.

+ Egy ajándék sztori 🙂

Egy megmosolyogtató kis – egészen friss- esettel zárnám soraim. A Karát márka névre hallgató felvágottak között nagyon sok tejmentes termék van. Tehát a Karát számomra barát, azaz olyan termékcsalád, amelyen külön feltüntetik, hogy glutén- és laktózmentes, az összetevők alapján pedig azt látom, tejmentes is. Az összes terméküket nem böngésztem át, de arra a sonkára mindenképp vonatkozik, amit megvásároltam. Akár szégyen, akár nem, nálunk a karácsonyfa még mindig áll, készülünk egy ideje, hogy hamarosan lebontjuk, de nincs szívem mindenféle előjel nélkül lecsupaszítani. Szeretnék tőle méltóképpen elköszönni, még utoljára gyújtani egy gyertyát és bekapcsolni a színes égőket. De hogy jön ide ez az egész? Úgy, hogy reggel a konyhából bekiabált a szobába a férjem, egy kérdést nekem intézve: „Felbonthatom a Karát sonkát?” Az én – számára értelmezhetetlen – válaszom a következő volt: „Még ne, előtte szeretnék tőle elbúcsúzni!”

???

Mégis milyen állapotban voltam, amikor ezt a válasznak nem igazán nevezhető mondatot kieresztettem a számon? Egyszerűen reggel volt, a másik szobában nem hallottam tisztán a felém szegeződő kérdést. A „Felbonthatom a Karát sonkát?” kérdés átalakult, míg a hallócsatornámhoz érkezett; számomra így hangzott: „Lebonthatom a karácsonyfát?” Tehát megnyugtatok mindenkit, nem a sonkától szerettem volna elbúcsúzni! 🙂