A diétázás kezdete óta kis családommmal igazándiból nem is terveztünk olyan programot, ami célirányosan egy kellemes éttermezős délután lett volna. A saját kis konyhámban teljes mértékben meg merek bízni, itt aztán semmiféle esetleges veszély nem érheti a főztömet tejtermékek szempontjából.
Ha esetleg nagyon éttermezni támad majd kedvem, akkor van lehetőség néhány olyan hely közül válogatni, ahol biztosan nem érhet baj. Van, ahol kifejezetten tejmentes menüt is kérhetek, bár a városban ezek leginkább a vegán éttermek. Manapság már vannak olyan menüzős oldalak is, amelyek arra specializálódtak, hogy kifejezetten mentes fogások közül válogathatunk. De az az igazság, hogy mivel – főként az anyagi előnyöket szem előtt tartva – általában főzök, inkább egy-egy alkalomra szeretnék csak elcsábulni a főzés- és mosogatásmentes kényelem varázsának. Az ember egyedül azért kényelmesebben talál kényének, kedvének, egészséges létének fenntartásához igazítható étkezési lehetőséget, de ha társasággal vagy családdal szeretnénk alkalmanként egy olyan helyet keresni, ami mindenki igényeinek megfelel, az azért nehezebb feladat. És persze az új helyzet lemondásokkal jár, az eddigi kedvenc helyeket talán le kell cserélni újabbakra.
Olyan alkalom még nem volt az évben, hogy beüljek egy kávéra valahova, halkan megjegyzem: még jó, hogy a bort nem tejszínnel szokás inni! Ha majd eljön az a pillanat, hogy egy délutáni kis program keretében kávézzak egyet, nem is tudom, milyen fehér körítéssel fogom feldobni a feketémet. Itthon kókusztejporral iszom a kis koffeinbombám, eddig is a rövid és erős kotyogós kávét szerettem komplettával, ez hálistennek maradt szinte ugyanaz.
A chicken tikka masala receptem (ITT található) kapcsán említettem, hogy kedvenc – indiai – éttermem volt talán az egyetlen – a pizzériákat leszámítva -, amivel kapcsolatban azt éreztem, hogy csillapíthatatlan vágyat érzek, hogy hosszú idő után megízleljem újra lehengerlő ízvilágú étkeik valamelyikét. Viszont mivel itt a diszpécser tájékoztatása szerint minden étel tartalmaz tejszármazékot, vissza kellett fojtanom ezt a vágyamat. Pizzériáról pedig nem is álmodozhatok; bár az dicséretes, hogy már működik olyan hely a városban, ahol glutén- és laktózmentes pizzát is lehet rendelni, de sajnos arra még ők sem készültek fel, hogy teljesen tejmentesen, növényi sajttal megrakott alternatívát kínáljanak. Országos szinten természetesen van erre lehetőség, de Szegeden még sajnos hiánycikk a tejmentes pizza.
Tehát az utóbbi időben ezt a néhai kis közös családi programot inkább elvetettük, ugyanis kedvenc helyeink kevésbé felelnek meg a jelenlegi kívánalmainknak. De ami késik, nem múlik, majd erről is beszámolok! Viszont cserébe az otthoni koszt által spórolunk, azért időnként mindenképpen tesztelek majd egy-két helyet. Olykor előfordulhat, hogy olyan helyzetbe kerülünk, hogy a gyomorkordulás nem kis fészkünkben figyelmeztet minket, hanem egy hatalmas bevásárlókörút kellős közepén. Ezekre a helyzetekre kigondoltam egy dzsókerétket, jobb híján ez a sült krumpli sült csirkével. És reménykedek, hogy olyannyira nyomokban sem tartalmaz tejet, hogy elfogyasztásának valamilyen negatív következménye lenne rám nézve.
Eddig két alkalommal kerültem ilyen szituációba az elmúlt 6 hétben, merthogy nagyjából 6 hete élem a tejmentes mindennapjaim. Első alkalommal még nagyon-nagyon kezdőként épp az Auchanban ért minket a déli harangszó, s vele együtt kíméletlenül megkörnyékezett az éhség farkasa is.
Végigmustráltuk az étkezők kínálatát, és meggondolatlan módon a gyroson akadt meg a tekintetem. Amikor a gyomrom felülkerekedik rajtam, azonnal átveszi az irányítást, és a kis logikus rendbe szedett elgondolásaim egyszer csak szertefoszlanak, mint egy füstfelhő. Nem is értem, miért a tészta kérdése volt az első, ami eszembe jutott, de hirtelen felindulásból megkérdeztem a pult mögött a lányokat, hogy a pita tartalmaz-e bármilyen tejszármazékot. Készségesen megnézték az összetevőket a csomagoláson, sőt én magam is meggyőződhettem róla a saját szememmel, hogy ezt az akadályt leküzdöttük, a pita szabad préda lehet számomra. Már majdnem kértem egy gyrost pitában, aztán nyilallt belém a felismerés, hogy a zöldségeken, a húson és a pitán kívül a szósz is egy igen esszenciális kelléke az ételnek. Ezután elnézést kérve inkább nemet mondtam a finom falatokra, hiszen milyen az a gyros, amiben nincs mártás? Márpedig én nem is akárhogy: szószban tocsogva szeretem!
Ezután végül maradt a dzsóker, egy másik gyorséttermet is tájékoztattam a tejhez fúződő, nem túl rózsás viszonyomról, majd kértem egy adag sült krumplit csirkével. Itt ismét felmerült egy probléma, ugyanis nem vagyok hajlandó sült krumplit majonéz vagy tartármártás nélkül elfogyasztani. Ha esetleg nagyon muszáj, megeszem, de az élvezeti értéke ebben az esetben jelentős mértékben csökken. És csak a túlélésért enni tényleg csak akkor szeretnék, ha már nem marad más lehetőségem. A tartár kihúzva, a majonézre pedig rákérdeztem, tejmentes-e. Kérésemre szerencsére bemutatta nekem a felszolgáló a hatalmas kiszerelésű majonézes vödröt, és hálistennek az összetevők között nem szerepelt tejszármazék. Mindenesetre ez egy jó lecke volt, hogy nagyobb felkészültséggel kell magam felvértezni, ha legközelebb hasonló szituációba kerülök.
A második nagy bevásárlás alkalmára már rafináltabb lettem. Tudtam, hogy a bevásárlóközpontban, ahová ezúttal megyünk, három étterem van. Egy pizzéria, egy kínai, és egy vegyes, amolyan magyaros és nemzetközi. Az első kettő számításba sem jöhet, a pizzéria természetesen a tej miatt, a kínai pedig más okból, de dióhéjban legyen elég annyi, hogy okozott már egyéb más gyomorbántalmakat. A harmadik étkezde volt az egyetlen lehetséges célpont. Ezeket az opciókat már útrakelésünk előtt előrelátóan végiggondoltam, és láttam magam előtt, ahogy jól kitervelt módon eszem a sült krumplim némi csirkehússal. Akkor most spóroljunk meg egy beszélgetést a felszolgálóval a majonéz összetevőivel kapcsolatban, szerintem minenkinek jobb lesz! Egyébként is sokkal jobban szeretem a tartármártást. Mivel volt otthon szójajoghurtom és tejmentes majonézem, szuper tartármártást kotyvasztottam magamnak, és a kis két decis kávéstermoszkámba rejtettem egy teáskanál kíséretében és bedobtam a hátizsákba, a pelusok szomszédságába. A kávéstermoszkát az én kedves barátnőmtől kaptam, hadd olvassa, milyen remek szolgálatot tesz ezekben a nehéz időkben is! 🙂
A bevásárlás kellős közepén, amikor megéheztünk, félénken tettem fel a kérdést a pincérlánynak; a gyros táluk esetleg tartalmaz-e bármilyen tejszármazékot, vagyis inkább kérhetem-e ilyen formában. Erre nagy örömömre jelezte, hogy nincs benne tej – bár a krumpliban és csirkében jó esetben miért is lenne -, és öntettel sem zuttyantják szokás szerint nyakon, hanem választhatok mellé külön salátát. Így nyilván a fetás görög saláta helyett egy csípős vegyes vágottat választottam a krumpli és csirke mellé, és boldogan öntöttem nyakon a kis termoszkámban pihenő tartárommal a tálat! Így ez amolyan speciális gyros tál is volt, ha szabad annak nevezni. De volt ebédem és boldog voltam!
Semmi gond nincs ezzel, nem lehetnek mindenütt mindenre felkészülve. Bár mindig is úgy gondoltam, ha valami hiányzik, majd én megoldom, hogy az űr be legyen töltve. Az utóbbi esettel kapcsolatban feltámadt egy kicsit régebbi emlékem, az egyetemi évek alatt történt. A kedvenc gyorséttermemben egy dolgot fájlaltam csupán a gyros pitával kapcsolatban, de azt nagyon. A lilahagymát kihagyták belőle, sosem volt készleten, és én mindig szóvá is tettem, persze nem erőszakosan, nem reklamálva. Az nem az én stílusom, csak úgy kérlelően jegyeztem meg. Ennek ellenére sokadjára sem volt lilahagyma. Nekem nem kellett több, egy fél fejjel még otthon indulás előtt felszeleteltem és becsomagoltam alufóliába, az étkezdében pedig diszkréten beletömtem a pitába. Úgy látszik, a régi idők visszatérnek, de innentől a tartármártás lesz az én kis kiegészítőm, ami rendszerint a táskám alján lapul – szájfény és szemöldökceruza helyett 🙂
Nem vagyunk egyformák. Én nagyon szeretem a tartármártást, és hiányozna, ha nem ehetném, ezért megoldom a saját kis módszeremmel 🙂 Nagy tejfogyasztó sosem voltam, így a növényi tejeket csak ritkán használom, ha főzéshez van rá szükség. Viszont ha ritkán is, de azt az élményt meg igenis szeretném érezni, hogy “sajtos” pizzát eszek, még ha ez a sajtnak nevezett növényi termék nem is olyan egészséges. Valakinek nem hiányzik annyira, mivel mindenkinek más az ízlése, nekem sajnos igen. A sült krumplira és sült csirkére visszatérve pedig nem azt mondtam, hogy rendszeresen ezt fogyasztom ebédre, hanem volt 2 ilyen alkalom az utóbbi másfél hónapban, amikor nemigen volt más lehetőségem. Ezek azok az alkalmak voltak, amikor nem túl széles választékkal rendelkező gyorsétkezdékben ettünk, ahol rántott sajton, sajtos töltött húson, tésztákon, pizzaszeleteken kívül nem volt nagyon más alternatíva. Elfogadom azt is, amit ön ír, mindenki másképp csinálja. A tej nekem sem hiányzik, de az egyéb tejtermékek igen. Annyit megjegyeznék azért, hogy nem önsajnálat a célom, van a soraimban egy adag önirónia is! 🙂
Nem kell ennyire túllihegni a dolgot és kajákat sem kell cipelni a ridikülben. Én születésemtől tejallargiás vagyok. Sokat járok étterembe, bejártam a világot és még sohasem szaladtam bele abba a helyzetbe, hogy tej- vagy abból készült élelmiszer lett volna az ételben. Azért néha a pincér segítségét is kérem, illetve szólok, hogy mit ne tegyenek bele. Nem igazán erőlködök azon sem, hogy a tejet mivel helyettesítsem, egyszerűen nem eszem olyat, amiben tej van vagy kéne. Rengeteg a választék ezen kívül is, nem kell csak sült csirkét sült krumplival kérni.