A “címszereplő” nálunk igazi favorit, a különböző zöldségkrémlevesek mellett ez az általam leggyakrabban elkészített leves. Igen ám, csakhogy alapvetően egy igazi tejes fogásról van szó, hiszen eredetileg liszt és tejföl elegyéből készült habarással sűrítettem, sőt tejszínnel is megkoronáztam a folyamat végén. A tejfölt helyettesíthetném akár szójajoghurttal, de számtalan egyéb lehetőséget találhatunk erre az interneten, ha a Google a barátunk. Aztán úgy gondoltam, minek bonyolítsam, tényleg olyan fontos ez a tejfölös habarás? Ha ezt kihagyom, ugyan milyen zamata lesz?
Gondoltam, kikísérletezem az igazit! Számomra fontos, hogy ugyanolyan élvezeti érték társuljon a főzetemhez, mint az életmódváltásom előtti időkben, tehát lehetőség szerint ne érezzem a helyettesítők élménycsorbító hatását. Emellett nem elhanyagolandó az a szempont sem, hogy minél kevesebb összetevővel érjem el a kívánt hatást. Tehát továbbgondoltam a dolgot, nem elégedtem meg azzal az alternatívával, hogy majd veszek valamit tejföl helyett is, és még ezenfelül a tejszínre is kitalálok valamit (akár növényi tejet, növényi tejszínt). Először megfőztem majdnem ugyanúgy a levest, mint szoktam, a habarást és tejszínt kihagytam belőle. A főzés végén nemes egyszerűséggel meglocsoltam a kondér tartalmát kb. 1,5-2 deci rizstejjel. Nem rossz, nem rossz, de valami hiányérzetem támadt. És akkor jött a megvilágosodás kókusztej formájában! 🙂 Amint jeleztem már a chicken tikka masala receptjében (ezt ITT találod): a 80% körüli kókusztartalmú kókusztejre gondolok, tehát nem az egy literes kiszerelésű, kb. 10% kókuszt tartalmazó növényi tejre!
Amit még korábban kikísérleteztem, és jelen receptben is alkalmazni fogom: a csillagánizs különösen feldobja ezt az egész ízvilágot! Nem kötelező elem, tehát ha kihagyod, akkor sem fogsz csalódni, de érdemes kipróbálni, hiszen valóban hab a tortán. Ez csak úgy véletlenül került a kosaramba, amikor a Pingvin Patikához tartozó reformházban jártam. Általában ez azért nem szokásom, de annyira szimpatikus volt! Bevallom, fogalmam sem volt, mire használják, de gondoltam, mindenképpen kell vele kezdenem valamit. Otthon illatmintát vettem a kis fűszeres zacskóból, és akkor döntöttem el, hogy a tárkonyos csirkeragulevesbe fog kerülni.
Akkor tehát sok szeretettel bemutatom a család egyik nagy kedvencét!
Hozzávalók (kb. 4 főre):
– kb. 30 dkg csirkemell filé felkockázva
– 1 nagy vöröshagyma (vagy 2 kicsi)
– 1 nagy sárgarépa
– 1 fehérrépa
– zeller vagy karalábé vagy mindkettő (Tehát valami egyéb zöldség, ami épp van otthon, én csináltam már krumplival, brokkolival, de ha semmi nincs, és úgyis lemész a zöldségesbe, talán a zeller a legjobb!)
– zöldborsó ízlés szerint (fagyasztottat használok, 1-2 nagy marékkal kb., de ha nincs, egyszerűen kihagyom)
– 1 evőkanálnyi mustár
– 1 kicsi vagy fél nagy citrom leve
– kb. 2 liter víz
– kb. 1, 5 deci kókusztej (80% kókusztartalmú, ahogy a fentiekben írtam)
– fűszerek: só, bors, tárkony, csillagánizs
– kókuszzsír vagy olaj
Elkészítése:
1. Kókuszzsíron/olajon megpirítjuk az apróra kockázott vöröshagymát. Mindezt tegyük egy jó nagy kondérban, amiben elfér ez a sok zöldség és még 2 liter víz is. A felkockázott csirkehúst és a darabolt zöldségeket rádobjuk. (Ha óriásrépákról van szó, akkor félkörökbe vágom, szerintem úgy nagyon dekoratív)! 🙂
2. Mehetnek a kondérba a fűszerek ízlés szerint. Én szeretek jó sok tárkonyt használni!
3. Felöntöm 2 liter vízzel. Amikor majdnem megfőttek a zöldségek, egy adag borsó is mehet a levesbe.
4. Végül, miután megfőttek a hozzávalók, belefacsarom a citromot, majd belerakom a mustárt, és végül megkoronázom a kókusztejjel, amit jól elkeverek benne.
Készen is vagyunk, remélem, nektek is nagy kedvencetek lesz!
Jó étvágyat!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: