A múlt héten volt szerencsém kicsit bennfenteskedni a Szegeden újonnan megnyílt Cafe Freiben, azaz még a nyitás előtti napon megkóstolhattam egy ott dolgozó barátnőm jóvoltából az egyik kávékoktéljukat. Ez teljesen új fejezet tejmentes életemben, hiszen eddig nem volt szerencsém olyan kávézóban megfordulni, ahol a szokásos eszpresszón kívül bármi mást választhattam volna. Maximum olyan lehetőséggel találkoztam eddig, hogy laktózmentes tejet kérhettem a kávémba, de – mint tudjuk – egy tejfehérje-allergiával küszködőnek ez sajnos nem opció. A laktózérzékenység mégiscsak jobban beivódott a köztudatba, a teljes tejmentesség már sokkal kevésbé.
saját fotó
Ha én kértem eddig kettőnknek kávét, akkor az annak rendje és módja szerint úgy történt, hogy az egyiket tejszínnel, a másikat pedig egy semmivel kértem. No és persze 3 tasak cukorral, mert a férjemmel mindketten másféllel isszuk. A semmit megtestesítő űrt pedig az otthonról hozott, a retikül állandó kellékeként jelenlévő kókusztejporommal pótoltam. Ezentúl viszont örökös kis útitársam nem feltétlenül kell előkapnom. Ugyanis a Cafe Freiben nem csupán a laktózérzékenyekre gondolnak, hanem a tejallergiásokra és a vegánokra is, hiszen növényi tejek is megtalálhatóak a kávéik mellé feltétként! Ezért ezúton is ezer hála!
saját fotó
A kínálatukban eleve jelölik néhány kávékülönlegesség esetén, melyikükben nincs tej, viszont érdemes megkérdezni, melyik típust tudják növényi tejjel elkészíteni. Én egy damaszkuszi mandulás jég-kávét (így szerepel az itallapon) kértem, amelyben a tehéntejet mandulatejjel helyettesítették. A benne lévő karácsonyi mézeskalácsra emlékeztető damaszkuszi fűszerkeverék tökéletes egyveleget alkot a mandula ízével! Hűha, rég nem volt még hasonló élményben részem, és biztos vagyok benne, hogy visszatérő vendég leszek! Azt javaslom, bátran érdeklődjetek a kávézó dolgozóinál, hiszen biztosan van még néhány különlegesség, amit allergiásan is nyugodtan választhattok, vagy keresnek rá alternatívát.
saját fotó
Kislányom sem maradt frissítő nélkül, a képen látható, hogy nagyon bejött neki a gyömbéres-meggyes limonádé! Nálam még néhány presszókávé is tervben van, a tokiói csokoládés málna már a csomagoláson keresztül is pompázatos illatú volt, de még nem volt alkalmam megkóstolni. Hasonlóan vonz a brandy-kávé karamellizált naranccsal. De nem csigázom tovább az ízlelőbimbóitokat, ha még nem tettétek meg, és van a közeletekben Cafe Frei, kezdjetek ti is egy damaszkuszi mandulással, biztosan nem fogtok csalódni!
Úgy emlékszem, hogy kókusz- és rizstej is volt, de az a biztos, ha megkérdezed az adott Cafe Frei-ben! 🙂 Magában én sem szeretem egyébként a mandulatejet, de a damaszkuszi mandulás jég-kávé isteni volt vele, hidd el! 🙂 Másféle növényi tejjel akartam inni, de lebeszélt a nyitóképen látható kedves barátném, és jól tette! Sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalatban volt részed, remélem, ez volt az első és utolsó ilyen eset!
Régóta szeretném már kipróbálni a Frei Café-t is, most megnyugodtam, hogy van növényi tej is. Én önmagában a kávét nem is szeretem. Azt nem tudod véletlenül, hogy kókusz, esetleg rizstejjel is készítik-e őket? A mandula tejet nem szeretem :/
Egyébként a Starbucks-ban is kérhetők növényi tejjel a kávék, pontosabban szójatejjel, bár én már a szóját sem bírom. Viszont én egyszer jártam úgy, hogy szója tejjel kértem a lattét, majd pont úgy álltam, hogy észrevettem hogy ennek ellenére sima tejet használ……. az volt a szerencsém, hogy pont láttam és szóltam is neki, de azóta mindig tartok tőle, hogy vajon tényleg azt teszik-e bele, amit kérek, mellesleg nem véletlenül azt kérem. Ha akkor éppen nem veszem észre, akkor megiszom fél liter rendes tejet, utána pedig csodálkozom, mert ugye sokszor egyáltalán nem ismerhető fel, hogy más íze van ettől. Roppant bosszantó volt, hogy a baristák inkább csevegnek, meg mindent csinálnak, de ilyesmire nem figyelnek oda, nekem pedig lesnem kell.